Felsenstein, Walter: Az új zenés színjáték - Korszerű színház 85. (Budapest, 1966)

I. Felsenstein zenés színháza

olyan nagy repertoárunk. így végül elkerülhetetlenül a nézőszámból olvasható ki, hogy egy mü tetszést aratott-e vagy sem. Emellett azonban vannak előadásaink, amelyek évekig műsoron maradnak, mert az érdeklődés nem csökken. Ide tartozik a Carmen « Az eladott menyasszony, a Varázsfuvola, a Ravasz kis róka, a Hoffmann meséi és az Otelló. És most jön az, amire ki akarok lyukadni. Statisztikával bizonyíthatjuk, hogy ezek az előadások azért olyan jól látogatottak, mert közönségünk egy része, egyfajta törzsközönség, tizszer, sőt hússzor Is megnézi őket.

Melchinger: Ezt tegnap észrevettem a komikusoknál, akiket nevetve fogadtak, jó ismerősként.

Eelsensteln: Vajon ezek az emberek miért néznek meg többször egy darabot? Bizonyára azért is, mert túl kevés újat hozunk; igy hát inkább elmennek egy olyan darabhoz, amely egyszer már tetszett nekik.Be vannak köztük néhányan, akik minden jel szerint valósággal beleszerettek egy bizonyos előadásba és - a pénztárosnő ismételten tanúsítja - nem kímélik a fáradságot, hogy még egyszer és mindig újra meg újra bejussanak.

Melchinger: Ami sok előadásuknál igazán nem egészen egyszerű. Vannak tehát emberek, akik, ha kitartunk az előbbi megkülönböztetés mellett, voltaképpen a második réteghez tartoznak, ahhoz a réteghez, amelyet ön nem óhajt a színházában látni és amelyről azt mondtam, hogy nem is találja meg önnél a számítását.

Pelsenstein: Én ebben a rétegben azokat vélem felismerni, akik ráeszméltek, hogy egy korábban gyakran látott műnél olyan élményállapotba kerülnek, amelyet ennél a műnél azelőtt sohasem éreztek. Azt mondhatnám, hogy ezek a zenés színházi törekvések első meggyőződéses hívei. Az a tény, hogy már azok a tökéletlen kísérletek is, amelyeket itt végzünk, elegendők egy ilyen közönség mozgósítására, reménységgel tölt el. Azt hiszem, ezek közt az emberek közt- 67 -I