Felsenstein, Walter: Az új zenés színjáték - Korszerű színház 85. (Budapest, 1966)
I. Felsenstein zenés színháza
az árakat, hogy mindenki, akinek kedve van hozzá, megengedhesse magának a színházbajárást. Másodszor azután van egy csomó ember, aki azért vette meg a jegyét, mert ismeri és szereti az előadott operát, és szeretné megint egyszer hallani; ezek megkérdezik, hogy ki énekel ma, van-e az uj 1 O baritonistának olyan hangja, mint Schlusnusnak '* vagy Fischer-Dieskaunak, * vajon a karmester lesz-e csak megközelítőleg olyan jó,mint amilyen annak idején Furtwängler volt? És végül harmadszor itt vannak még azok, akik számára közömbös, hogy először vagy huszadszor hallják-e a müvet, mert megvan az a képességük, hogy az ön Zsuzsijának fenséges régióiba törjenek. Felsenstein: A második réteg az, amely nem kell nekem. Melchinger; És ez egyben az a réteg, amelynek ön nem kell. A fülükben ott cseng a számukra kedves ária úgy, ahogy azt kedvenc énekesüktől hallották. És akkor ön odaáll és drámát csinál belőle. Alapjában véve ön tulajdonképpen csak az első és a harmadik réteg számára játszik: tehát azoknak, akik először jöttek a színházba, vagy azoknak, akik, ha szabad igy mondanom, vissza akarnak helyezkedni az ártatlanságnak ebbe az állapotába. Felsenstein: Ehhez van valami érdekes hozzátenni valóm. A Komische Operben nincs olyan sok darabunk műsoron, és tekintettel felkészülési módszereinkre, nem is mutathatunk be olyan sokat, mint egy reprezentatív operaház. Körülbelül tiz vagy tizenkét darabot játszunk, és évadonkint alig van háromnál több bemutatónk, ami a közönség szemében túlságosam kevés. Mindig vannak darabok, amelyek nem találnak különösebb visszhangra és nem maradnak sokáig műsoron. Nem azért, mert rosszak,hanem azért, mert nem elég népszerűek. Ezeket még mindig gyakrabban játsszuk, mint a reprezentatív operaházaik, ha ilyen darabokat tűznek műsorra. Azok megengedhetik maguknak, mi nem engedhetjük meg; nekünk negyven-ötven alkalommal el kell játszanunk, mert nincs- 66 -