Felsenstein, Walter: Az új zenés színjáték - Korszerű színház 85. (Budapest, 1966)

I. Felsenstein zenés színháza

színpadon másképpen hat, egész egyszerűen azért, mert az egyik strófa követi a másikat; a második már nem lehet ugyanaz, mint az elsó, mert arra van vonatkoztatva. Ha a létező legnagyobb drámaírók egyike ismétlést komponál, ak­kor ez például azt jelentheti, hogy a partner elsőre nem értette meg. Vagy különböző fokozatokról van szó, mint Papageno dalában, aki bemutatkozni és fontoskodni szeretne és négy fokozatban nyilvánítja ki mohó szerelmi éhségét. örömteli tapasztalataim közé tartozik, hogy az éne­kes szinéez annál jobban érzi magát szerepében, minél job­ban sikerült neki teljesen és pontosan elsajátítania azt, amit én programnak nevezek, tehát a zenéből nyerhető igaz­ságot. Akkor támad csak fel benne igazán a játékkedv. Pél­dául Papageno szerepében. Igen, önmagából kiindulva egé­szíti ki és gazdagítja azt, amit a próbákon kidolgoztunk. Nem humoros rögtönzésekkel vagy gagekkel, hanem mozgással vagy arcjátékkal, amelyek önkéntelenül adódnak a színpadi folyamatra vagy a partnerhez fűződő pillanatnyi kapcsolat­ra való maximális koncentrálásból - itt is annak az erede­tiségnek a visszaállításáról van szó, amelyről beszéltem. A szinész nem keres valamiféle színészi hatást, de hirte­len felmerül benne egy tekintet vagy egy fordulat, amilyen csak a játékösztön teljes felszabadulásakor születhet. Ezek Izgalmas pillanatok számomra. Könnyű volna azt hinni, hogy mindaz, amit itt teszünk, ezzel a kínos pontossággal és a partitúra iránti teljes alázattal, kizár mindenfajta szabadságot. És mégis igy van, feltéve, hogy jó zenéről és valóban muzikális énekesről van szó: a legkinosabban pon­tos tanulás végén bekövetkeznek azok a pillanatok, amelyek bebizonyítják, hogy most, amikor véget ért a fáradozás és a tanulás,de éppen a fáradozás és a tanulás révén, az éne­kest valóságos alkotói kedv szállja meg. Hirtelen úgy ér­zi, énekeli és játssza a hangjegyeket, mintha ő maga irta volna azokat. A szükségszerűség tetőpontján felszabadul benne a muzsikus. Ebben a pillanatban, a próbán vagy egy- 48 -

Next

/
Thumbnails
Contents