Felsenstein, Walter: Az új zenés színjáték - Korszerű színház 85. (Budapest, 1966)

I. Felsenstein zenés színháza

megáll és énekbeli kifejezésre törekszik. Az áriát énektechnikailag és szinészileg is könnyebb megvalósitani, mint az énekelt dialógust, holott a közönségnek itt is nem kevésbé kell éreznie, hogy ezeknek az embereknek énekelni kell. hogy a beszéd többé már nem kielégítő kifejezési lehetőség, hogy itt az elementáris tör ki és fonódik össze a párbeszédes énekkel. Az énekelt dráma nagy mesterei jól tudták ezt és számoltak vele. A legmüvészibb duettben is bennfoglaltatik ez a felfokozódás az őseredetibe, amely egyedül képes rá, hogy az éneket a színpadon lehetségessé tegye.

És van rá egy példa, hogy egy egész, eredetileg színdarabnak megirt mü hogyan kényszerült az első taktustól fogva zenei formába: az Otelló mint opera. Boito,a szövegíró és Verdi lemondott a shakespeare-i dráma első felvonásáról, és ezáltal helyet teremtettek a zene száméira. Uj expozíció keletkezett: a gátjait áttörő természet, mennydörgés és villámlás, vihar, zugó tenger, káosz. Odakint tombol a csata. Mindenki tudja, mi függ a kimenetelétől. A kórus reszket a hajóhadért, reszket Ciprusért, reszket Velencéért. Boito és Verdi a természeti-elementáris erőig fokozta a szituációt. Az uj kezdet kozmikus pátoszának fel kell szabadítania az ének furiosóját. És a furioso káosza dob most felszínre egy embert: Otellót. Számára a megnyert csata után végre és talán első Ízben teljesülnek a boldogság és béke álmai. Otelló szenvedéssel teli élete és Desdemona szerető megértése olyan szerelmi szituációba torkollik,amelyben két embernek "szerelemből" énekelnie kell.

Párbeszéd az énekessel

Az énekessel való munka a tájékoztatással kezdődik. Előfordul, hogy két óra hosszat ülünk szemben egymással és csak beszélünk. Gyakran hármasban vagy négyesben is vagyunk, ott a karmester, egy korrepetitor, a díszlettervező is. Ez elsősorban a kezdeti szakaszra vonatkozik, ameddig- 43 -