Felsenstein, Walter: Az új zenés színjáték - Korszerű színház 85. (Budapest, 1966)

I. Felsenstein zenés színháza

Felsensteln: Igen. Es aég egy negatív példa. Ulndenütt ellenkezésre találunk, ha beszélünk róla, még olyan muzsikusoknál Is, akik hisznek a zenés színházban. Évtizedek óta egy estén játszanak két müvet, amely egyáltalán nem illik összes a Parasztbecsületet és a Ba.jazzókat. Mascagni operája, akár szeretjük, akár nem, tisztességes eszközökkel, rendkívül hatásosan felépített, lendületes mü és - noha sohasem rendezik eszerint - csaknem antik szükségszerűségen alapuló, igazi drámát tartalmaz. Ezzel szemben a Bajazzók egy minden hájjal megkent, agyafúrt módon megzenésített és ügyesen hangszerelt csinálmány, partitúrája meggondolás nélkül annyi cukrot kínál az énekesnek, amenynylt az akar, - de egyszerűen elviselhetetlen, mert egész történése mozaikszerüen, logika és belső összefüggés nélkül, kizárólag érzelgős hatásra számítva rakódik össze.

Melchlnger: És a közönség bedől neki. Sőt, jobban szereti mint a Parasztbecsületet. Iliért?

Felsensteln: Egyszerűen azért, mert a Parasztbecsületet borzalmasan játsszák. Kezdődik a szereposztással, amely majdnem mindig hibás. Santuzza, ahogy én látom, nem egy erőteljes drámai énekesnőnek való szerep, hanem, természetesen, nagyon sok drámai erőt követelő feladat olyan szopránénekesnő számára, aki minden erőlködés nélkül képes egy szenvedélyes fiatal lány ábrázolására. Ha a Santuzza-Turiddu szerelmespár nem eléggé fiatalos, vagy éppenséggel, ami gyakran előfordul, Santuzza érettebbnek hat, mint Turiddu, akkor ennek a szerelemnek nagysága, szenvedélyessége és végzetes bukása nem hihető, és a tragédia minden előfeltétele eltolódik.

Melchlnger: További példa: az Oberon?

Felsenstein: Az Obérőn egyszerűen nem jó darab. Mint mindenki más, én is szeretem a pompás nyitányt, a nagyszabású óceán-áriát és ennek a partitúrának sok más nagy értékét. De a cselekmény sem nem szükségszerű, sem nem hihető. És- 23 -