Felsenstein, Walter: Az új zenés színjáték - Korszerű színház 85. (Budapest, 1966)

I. Felsenstein zenés színháza

Felsensteln: Igen. Es aég egy negatív példa. Ulndenütt el­lenkezésre találunk, ha beszélünk róla, még olyan muzsiku­soknál Is, akik hisznek a zenés színházban. Évtizedek óta egy estén játszanak két müvet, amely egyáltalán nem illik összes a Parasztbecsületet és a Ba.jazzókat. Mascagni ope­rája, akár szeretjük, akár nem, tisztességes eszközökkel, rendkívül hatásosan felépített, lendületes mü és - noha sohasem rendezik eszerint - csaknem antik szükségszerűsé­gen alapuló, igazi drámát tartalmaz. Ezzel szemben a Bajazzók egy minden hájjal megkent, agyafúrt módon megze­nésített és ügyesen hangszerelt csinálmány, partitúrája meggondolás nélkül annyi cukrot kínál az énekesnek, ameny­­nylt az akar, - de egyszerűen elviselhetetlen, mert egész történése mozaikszerüen, logika és belső összefüggés nél­kül, kizárólag érzelgős hatásra számítva rakódik össze. Melchlnger: És a közönség bedől neki. Sőt, jobban szereti mint a Parasztbecsületet. Iliért? Felsensteln: Egyszerűen azért, mert a Parasztbecsületet borzalmasan játsszák. Kezdődik a szereposztással, amely majdnem mindig hibás. Santuzza, ahogy én látom, nem egy erőteljes drámai énekesnőnek való szerep, hanem, természe­tesen, nagyon sok drámai erőt követelő feladat olyan szop­ránénekesnő számára, aki minden erőlködés nélkül képes egy szenvedélyes fiatal lány ábrázolására. Ha a Santuzza­­-Turiddu szerelmespár nem eléggé fiatalos, vagy éppenség­gel, ami gyakran előfordul, Santuzza érettebbnek hat, mint Turiddu, akkor ennek a szerelemnek nagysága, szenvedélyes­sége és végzetes bukása nem hihető, és a tragédia minden előfeltétele eltolódik. Melchlnger: További példa: az Oberon? Felsenstein: Az Obérőn egyszerűen nem jó darab. Mint min­denki más, én is szeretem a pompás nyitányt, a nagyszabású óceán-áriát és ennek a partitúrának sok más nagy értékét. De a cselekmény sem nem szükségszerű, sem nem hihető. És- 23 -

Next

/
Thumbnails
Contents