Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)
8. Néhány tényről
A beteget pusztulási és bűntudat-képzetek gyötrik. Külföldi származású és azzal vádolja magát, hogy valamikor nem a francia állampolgárságot választotta; ebben páratlanul súlyos bűnt lát. Azt is állítja, hogy nem fizette meg a rá kirótt adót és most már egy vasa sincs. Bűneiért kegyetlen büntetés várja. Családtagjainak levágják majd karját és lábát, és aztán meztelenül kiteszik őket valamilyen homályos, kopár térségre. Ugyanez a sors várja őt is; a fejébe szöget vernek, a hasába pedig mindenfajta mocskot öntenek; s miután a legrettenetesebb módon megcsonkították, nagy kísérettel egy vásárra vezetik és arra Ítélik, hogy férgektől ellepve vadállatokkal éljen egy ketrecben vagy patkányok között a csatornában, mindaddig, amig el nem viszi a halál. Mindenki tisztában van bűneivel és ismeri a reá váró büntetést is; egyébként, családja kivételével, mindenki valamiképpen részt is vesz majd a büntetés végrehajtásában. Az utcán furcsán néznek rá, a cselédséget felbérelték, hogy kémkedjen utána és ártson neki, minden újságcikk ellene irányul,könyveket adtak ki egyenesen ellene és övéi ellen. Az ellene szervezett hatalmas mozgalom élén az orvosi kar áll. A pusztulással, bűnösséggel, fenyegető büntetéssel és üldözéssel kapcsolatos képzeteihez valóban meglepően széles körű félremagyarázások járulnak. Ez az úgynevezett "maradványok politikája", amelyet külön az ő számára találtak ki. Minden maradványt, minden hulladékot, mégpedig mindenütt a világon, félretesznek, hogy egy napon az ő hasába töltsék. Kivétel nélkül minden ide tartozik; a dohányzók után ott marad a hamu, az elhasznált gyufa és a csikk; az asztalnál a morzsák, a gyümölcsmagok, a csirkecsontok, a poharak alján rekedt bor vagy viz aggasztják; a tojás, mint mondja, az ő legádázabb ellensége, a héja miatti a tojás egyben kifejezi üldözőinek határtalan haragját is. Varrásnál ott maradnak a cérnavégek és a tűk. Neki szánnak minden gyufát, spárgát, papirfosz- 85 -T I
