Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)
8. Néhány tényről
lányt, üvegszilánkot, amelyet séta közben az utcán megpillant. Aztán jön a levágott köröm és haj, az üres üvegek, a levelek és boritékok, a metrójegyek, az újságok cimszalagjai, a séta után a cipőre tapadt por,a fürdővíz, a konyhai szemét, Franciaország valamennyi vendéglőjének hulladéka stb. Ezután jön a rothadt zöldség és gyümölcs, az állati és emberi holttestek, a lótrágya, a vizelet, az ürülék. Az ingaóra fogalmába, jelenti ki, beletartoznak a mutatók, kerekek, rugók, tok, súly, kulcs stb., és neki mindezt le kell majd nyelnie. Ezek a téveszmék lényegében nem ismernek korlátokat; mindenre vonatkoznak, a világon mindenre, amit lát vagy amit elgondol. Nem túlságosan nehéz elképzelni, hogy ilyen körülmények között a legkisebb dolgot,a mindennapi élet legcsekélyebb gesztusát is azonnal ellene irányuló cselekedetekként értelmezi." X Ionesco? Két darab Írója: a Jacques vagy az engedelmességé^* és a Székeké. Mindaz, ami ezután következett, szánalmas. Ezt nemsokára fel fogják ismerni. Ionesco Orrszarvúját, amely a "magányos ember" küzdelmét akarja bemutatni egy hipnotizált közösség ellen, hamisnak találom; nem annyira azért, mert ezt a közösséget egyetlen egyszer sem határozza meg pontosan - és meghatározásához nem elegendő egy rendező sebtiben fogant ötlete^* -, mint azért, mert a mindenkivel szemben álló magányos ember témája a legősibb és legszánalmasabb individualista hagyományhoz kapcsolódik. És, egyebekben, nem véletlen,hogy az Orrszarvúban Ionesco már nem tudja csillogtatni a nyelvet: a téma banalitása szükségképp kihat a nyelv banalitására. X Genet, Ionesco és néhány más iró kapcsán. Nem, rabok és börtönőrők nem "egységben élő halandók, akiket ugyanaz a, minden másnál alapvetőbb kérdés mozgat". Nem, a sze- 86
