Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)

8. Néhány tényről

a hulladékok őrá várnak, neki kell mindet lenyelnie, és ezt megtagadja.

Ez a kóreset ebben a formájában, bármilyen érdekes is, mégsem lehetett teljes drámai téma. így hát úgy képzeltem, hogy ez a megrémített ember, ez a beteg a kiváltságos réteg tagja, egy olyan társadalomban, ahol általános a burjánzástól való félelem és ezért specifikus magatartánt vált ki. Választásom valamiképpen Délafrikáxa, az apartheid földjére esett, ahol a fehérek reszketnek a fekete lakosság állandóan növekvő hányada láttán /a gyermek halandóság arányszáma a négereknél ugyan jóval nagyobb, de végső soron mégis.../. És elképzeltem, mint változik át az egyéni neurózis kollektiv neurózissá.Ebben a környezetben Johnnie-nál, a főszereplőnél,akit ráadásul még fel is piszkálnak,a hulladékoktól való félelem átcsap a négerektől való félelembe. Ha sok a hulladék, nos, sok a néger is, és innen csak egy lépés vezet ahhoz a képzethez, hogy a hulladékokat éppen a négerek helyezik el. Ezt a lépést Johnnie megteszi és megöl egy négert.

A történet itt véget is érhetett volna.De én nemcsak azt akartam megmutatni, hogy megfelelő talajon a leggyengébb - adott esetben a legbetegebb - lesz a legkártékonyabb, hanem azt is, hogy mindaddig, amig osztálya - és itt osztály és faj összeolvad - a legerősebb, addig ez a kártékony ember, ez a gyilkos büntetlenséget élvez. Ezért az egész darab a perről szól, mint amely bizonyítóbb erejű magánál a bűnnél.

íme a kóreset leírásának kezdete, úgy, amint azt Minkowski dr-nak a Le Temps vécu /Az átélt idő/ cimii müvében olvashatjuk. /A fejezet cime: Pszichológiai és fenomenológiai adatok egy skizofrén jellegű melankólia kóresetében./

"Egy hatvanhatéves betegnél melankolikus deliriumot tapasztalunk,amelyet üldözési rögeszmék és igen kiterjedt körű félremagyarázások kisérnek.-.84