Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)

8. Néhány tényről

felől hogyan nem lehet belátni a pozitív hőa a priori elvetésének képtelenségét? Nyilvánvaló,hogy az olyan darab, mint a Paolo: Paoli, amelynek az a célja, hogy bemutassa egy bizonyos marginális francia polgári réteg mesterkedéseit, makrancoskodását és tehetségtelenségét a XX. század elején, nem tud mit kezdeni ezzel a hőssel; és szinte bánom már, hogy a Paolo Paoliban felléptettem Marpeaux-t, a munkást, aki egymaga képviselte osztályát a munkaadókkal szemben és már ezáltal is szimbólum rangjára tett szert. De nyilvánvaló, hogy ha a 71 tavaszából kiiktatom a pozitiv alakokat és, ahogyan azt egy eltévelyedett pillanatban terveztem, a Párizsi Kommünt Versailles szemszögéből ábrázolom, akkor valóban félresiklottam volna.A párizsi munkásoknak igenis meg kellett jelenniük, úgy, amilyenek voltak, vigan, dolgosán, féktelenül, hősiesen. Egyszerűen csak közébük kellett csúsztatni - és azt hiszem, ez sikerült is - azokat, akik valóban közéjük siklottak, azokat, akik a véres hét után a rágalmazóik lettek. Kétszázezer feljelentő levél futott be egyedül csak Párizsból.

X

A Maradványok politikája^0, egy kóreset leirása nyomán született; még a elmet sem én találtam ki.Az a beteg, aki a Minkowski dr. által leirt kóresetben szerepel, maga nevezi saját pszichózisát a "maradványok politikájának". Mi ez a pszichózis és miben nyilvánul meg? A betegből heves szorongást vált ki a dolgok sokasága - a világon túl sok dolog van, túl sok az évszak, az évszakokban túl sok nap, a napokban túl sok óra, túl sok vonat, túl sok jegy, túl sok pénztár, ahol ezeket a jegyeket kezelik... Főképp a hulladékok rémitik meg, amelyek olyan sok tárgyból maradnak hátra: viz- vagy bormaradványok a kancsóban, földön heverő csikkek, dohánypor, forgács, gyümölcshéj, ürülék. Mindebből arra a következtetésre jut, hogy ezek- 83 -I