Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)

6. Levél Otto Haashoz a 71 tavasza rendezéséről

a bennük megmaradt kevéske emberség vagy közömbös maradjon számunkra, vagy megnevettessen.

XXVI. kép. A néző egész közvetlenül,egyszerűen érezzen részvétet Mémère és Louis Lavigne beszéde hallatán. Szégyellik magukat; szégyellne magát nevükben a néző is. Végül világosan rá kell mutatni, hogy Henriette csak egy rossz mozdulat miatt /idegesség, rémület/ ejti le a vörös zászlót. A zászlónak persze valóban be kell fednie őt, de az "effektus" ne legyen túlságosan hangsúlyozott. Változatlanul félek az expresszionizmustól, és ez a félelmem indokolt.

Epilógus. Fontos,hogy a vörösre színezett szocialista és haladó országokat jól meg lehessen különböztetni,és ragaszkodom, hozzá, hogy ne hagyják ki közülük Kubát, sőt Szudánt és Guineát sem.

Végül az Internaclonálé. Amikor a függöny újra felmegy, talán jó volna, ha a színészek, kezükben esetleg vörös zászlókkal,előre lépve ismét rázendítenének. Tudom, hogy az Önök országaiban erre ön vagy mások majd azt mondják: "Ebből nem kérünk, ebből többé nem kérünk, elég volt a hivatalos ceremóniákból." De önön múlik, Haas,hogy a "hivatalosság" látszatát elűzze...

Befejeztem kis beszédemet. Baráti üdvözlettel, a közeli viszontlátásig,

Arthur Adamov

Les Lettres Françaises 1962. szeptember 28.

. 74 -