Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)

7. Az én "metamorfózisom" - Közvetett válasz a 71 tavasza kritikusainak

7. AZ ÉN "METAMORFÓZISOM"

Közvetett válasz a ?I tavasza kritikusainak

Azt kérik, magyarázzam el, miért változott meg a színházról alkotott "koncepcióm", miért hagytam el az úgynevezett "metafizikai" szinházat és hogyan jutottam el odáig,hogy egy "konkrétan meghatározott" drámát védelmezzek és próbáljak magam is művelni. E fejlődés okai sokrétűek és talán nem is határozhatók meg egykönnyen. Azonban tegyünk mégis kisérletet rá.

ügy alakult, hogy egy szép napon - pontosabban a Pingpong megírásának két esztendeje során - egyszerre csak elkezdtem komolyan gondolkodni. Újra elolvastam korábbi darabjaimat, a Paródiát, az Inváziót és főként a Nagy és a kis hadgyakorlatot meg a Mindenki mindenki ellent, és felismertem, hogy mindaz, amit Írtam - kivéve a Taranne professzort, egy éjszakai álom meg nem hamisított átültetését -, a könnyű lemondás, sőt, azt merném állítani, a gyávaság igazolására irányult.

A recept előnyös és egyesek, a maguk nagyobb kényelmére és dicsőségére, továbbra is alkalmazzák; az ellenfelek egyikének sem adnak igazat, a harcot eleve nevetségesnek tekintik és minden esetben alkalmazzák a "minden úgyis el van tolva" gőgös filozófiáját - természetesen anélkül, hogy közelebbről meghatároznák,mi az a "minden", amiről szó van, vagy azt, hogy mihez képest van "eltolva" a "minden". Mindennemű választás makacs, csökönyös elvetéséről van itt szó; ezt nevezte valamikor Roland Barthes "seizmus"-nak. Se ezt, se azt,semmit! Hiszen valamennyien- 75 -