Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)

Bevezető

nyi valóságnak nehezen áttekinthető, drámailag problematikusán megragadható volta bonyolult helyzetet teremtenek a mai témájú drámák számára. Másfelől azonban nem mondhatunk le semmiféle elvi okból /s korunk legnagyobb drámaíróitól távol is áll az ilyen szándék/ a mai témákról, amelyek megkönnyitik a közönséggel való spontán kapcsolat létrehozását és olyan érzelmi töltetet és kontaktust biztosítanak, amely hozzátartozik a nagy dráma lényegéhez és amelytől Adamov a maga müveit programszerű elviséggel fosztja meg.

Adamov elméleti Írásai tehát ezen a ponton és más megállapításaikkal is vitára késztetnek; ez a vita azonban rendkívül izgalmas és termékeny lehet, annál is inkább,mert a mai drámairás legégetőbb kérdéseit érintheti. Adamov gondolatai a mai haladó dráma tematikájáról, a pozitív alakok kérdéséről, a dráma intellektualitásáról, az epikus eszközök továbbfejleszthetőségéről, a Brecht- O'Casey-féle szintézisről olyan müvészegyéniség koncepciójából fakadnak, akivel egy világnézeti bázison állunk, s ezért a vele való baráti vita a művészi gyakorlat szempontjából több eredményt igér, mint amikor, polgári vitapartnerekkel csatázva, szükségképp elvi-általános síkon maradunk. Az adamovi nézetek gyümölcsöztetése, értékesítése vagy cáfolata a haladó drámairás területén hozhat közvetlen eredményeket.- 6