Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)

4. Bevezető a Paolo Paolihoz

& szakszervezeti vezetők haboztak, mert a darab a maga "transzponáltságával"x meglepte őket; de aztán jöttek a polgári sajtó kritikusai, akik megvádoltak, hogy "fintorgó, torz álarcot" dobtam "Franciaország anyai arcára" és hozzátették: "Nagyon jól tudjuk mi, hová akar kilyukadni Adamov: az osztályharc apológiájához."

"Hendkivül meleg fogadtatás" - ez igy nem sokat mond. A Paolo Paoli hónapokig tartó előadássorozata alatt engem a legjobban az a változatosság lepett meg, amely a különféle közönségrétegek reagálásában megnyilvánult.

Még egy szót: természetesen nem állt szándékomban, hogy Paolónak adjak igazat, aki mindvégig anarchista marad; a dráma igazi hőse Bobért Marpeaux, annak ellenére, hogy nagyon ritkán jelenik csak meg, a darab végén pedig egyáltalán nem. örülök, hogy Párizsban és Lyonban ezt megértették. Szivemből kivánom, hogy megértsék a Demokratikus Németországban is, ahol nagy, legnagyobb örömömre a Paolo Paolit végre bemutatják.

A lipcsei Städtisches Theater műsorfüzete 1959*

xVéleményem szerint erre a transzponálásra szükség volt.

A Paolo Paoli sokat veszített volna komikai erejéből és hatásosságából is, ha főszereplőkként Kruppot vagy Schneidert választom /ahogyan "egyesek" javasoltak/, egy rovartudós - aki vagyonát lepkegyüjtő fegyencek révén szerezte -, egy /szabadkőműves/ disztoll-gyáros és egy /ultra/ pap helyett. - A. A.

.--58 -