Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)
3. Ha a kritikusok a darabba lépnek… Beszélgetés a Paolo Paoliról
Paolinak Stella a csehovi alakja; ő van a legteljesebben alávetve a történelemnek. Állandóan Németországba akar menni, de soha nem jut el oda, akárcsak a három nővér, aki mindig Moszkvába készül. J. LECLERC: Csakhogy azok, akik a történelmet elszenvedik, éppenséggel a közbeeső, az árucserét képviselő rétegek; márpedig nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek egy személyben a történelem alkotói is. R. BARTHES: Én még messzebb mennék. A Paolo Paoli főszereplői valóban azok, akik a történelmet csinálják: az uralkodó osztályok tagjai. A brechti világ sokkal több értelmű: olyan emberek népesítik be, akik kizsákmányoltak és kizsákmányolók egy személyben.Ezért nem lehet, Brechttel ellentétben, Adamov drámájának semmi köze a morális, az etikus drámához.Ezeknek az embereknek nem lehet erkölcsöt prédikálni - hacsak nem magának a leírásnak a végletességével. « A. ADAMOV: Ez az ismétlődés, a szituációknak ez az egy helyben topogása - az első részben, sőt,még a második elején is - szándékos volt részemről. Nem tartom általános drámai elvnek /noha régebbi darabjaimban gyakran alkalmaztam/, de a Paolo Paoli különös esetében ragaszkodtam hozzá. így akartam jelképezni a francia politika egy bizonyos szakaszát - egy olyan szakaszt, amely sajnos még nem a múlté, ellenkezőleg, iszonyatosan időszerű. Gondoljanak például azokra a célzásokra, amelyek az algesirasi 22 konferenciára vonatkoznak... * így igaz: abban a történelmi szakaszban, amelyben élünk, az események ismétlődnek; egyik alkalomról a másikra csupán minimális módosulásokról beszélhetünk, ügy érzem, ebben igen erős hatáslehetőség rejlik: bemutatunk egy bizonyos társadalmat, amely egyértelműen az ismétlődés jegyében él /ugyanazok a tévedések, ugyanazok a misztifikációk, ugyanazok az aljasságok/.- 50 -