Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)

3. Ha a kritikusok a darabba lépnek… Beszélgetés a Paolo Paoliról

ezt. Csak azt hiszem, hogy az igazi pszichológiának semmi köze ahhoz, amit általában e néven űzni szoktak. A pszichológia egyfelelő abszolút módon nélkülöz minden kapcsolatot a társadalom Igazi mozgásával, teljesen álcázott, másfelől abszolút módon kötődik a társadalomhoz, izig-vérig társadalmi jellegű. Vegyük példának az abbé alakját, akiről André Gisselbrecht a Théâtre Popula ire-ben azt irta, hogy fontosabb Hulot-Vasseurnél, ez pedig azzal a veszéllyel jár, hogy túlbecsüljük az egyház szerepét a tőke szerepével szemben. A 12. képben az abbé magának követeli a felelősséget Marpeaux feljelentéséért; nos, ezt pusztán csak a szeszély, meg a hiúság mondatja vele, mert valójában - ahogy ezt Paolo meg is érteti vele - csak végrehajtója Hulot-Vasseur akaratának. Vagy gondoljunk - még mindig az egyéni pszichológia és a történelem kapcsolatának szempontjából - Paolóra.Helyesen jegyezte meg Bemard Dort a Les Temps Modernes-ben: a 12. képben Paolo még mindig azt képzeli, hogy az egész históriában csak a lepkékről van szó /"A katonasipka alatt ott lapult a Charaxeslepke!"/; nem érti meg, hogy a Charaxes-lepkének még az abbé száméra sincs többé jelentősége.

J. VANNIER: Hadd fogalmazzam meg ennek kapcsán pontosabban, amit az imént a dráma drámai és történelmi tártaiméinak kapcsolatáról mondottam; attól tartok,nem fejeztem ki tisztán gondolatomat. Nem azt akartam mondani,hogy a Paolo Paoli alakjai pusztán szimbolikusak;ellenkezőleg, nagyon is mélyen beleágyazódnak a történelembe. Csak az a helyzet, hogy a történelemhez való viszonyuk lényege nem annyira a nyomás, mint a kivetitődés. A törvény.amely a "nagy történelem" sikján a kapitalizmus mozgását irányit ja,a dráma szereplőinek egymáshoz való kapcsolataiban tökéletesen kivetitődik; mindezek a kapcsolatok - a szerelem, a barátság, a szépérzék /mert hisz még a cinikus Hulot-Vasseurt is elfogja a csodálat egy lepke láttán/ -