Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)

3. Ha a kritikusok a darabba lépnek… Beszélgetés a Paolo Paoliról

lom érdekében meghaladják:, vagyis a dráma és az egész színházi technika által kifejezett eszme az eszmék mozgalmának avantgardjához tartozik. Nem beszélhetünk többé pusztán bizonyos számú technikáról és kifejezési módszerről, amelyek a tartalomtól tökéletesen különváltak és nem kapcsolódnak a tartalom avantgardjához.

E. BARTHES: Éppen ez az. Mielőtt a politikai vagy történelmi tartalom problémájára rátérnénk, megvizsgálhatok, vajon beszélhetünk-e a Paolo Paoli kapcsán olyan technikák vagy nyelvi eljárások felhasználásáról, amelyeket Adamov a maga avantgard-irói múltjából meritett. Személy szerint úgy látom, hogy éppen a Paolo Paoliban igen hatásosan nyilvánul meg egy olyan eljárás, amelyet az avantgárd dolgozott ki: a nevetségességgel való játék. A tárgynak és darabbeli felhasználásának aránytalansága, az aránytalanság a kapitalista konfliktusok általános céljai és a lepkék meg a tollak világa között - ezt a leleményt talán az avantgárd korábbi technikái könnyitették meg.

J. VANNIER: A Paolo Paoli valamennyi kritikusa helyesen vette észre, hogy kapcsolat van a dráma tartalma és a világkapitalizmusnak 1900 és 1914- közti fejlődése között. Nem értek egyet azonban azzal a móddal, ahogyan egyesek ezt a kapcsolatot értelmezik. Emlékszem például, hogy Dort, a Paolo Paoliról szóló egyik cikkében arról beszél: a történelem nyomást gyakorol a Paolo Paoli kis mikrokozmoszára. Nos, véleményem szerint itt nem annyira

pl

nyomásról, qiint inkább kifejezésről van szó. * A Paolo Paoli alakjai mikrokozmoszt jelentenek, egy nagyobb világ szó szerint vett és nevetséges képét.

B. DORT: Sok szó esik az avantgárdról és az avantgárd technikájáról, de meg kellene vizsgálni, milyenek is az avantgárd specifikus technikái. Én a magam részéről kettőt tartok lényegesnek.Az első egyfajta állandó szim- 39 -