Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)

2. Színház, pénz és politika

vetéssel; sőt, azt hiszem, hogy az olyan azindarab,amelyben ilyen beszédek váltakoznának az őket bizonyos esetekben követő súlyos következményekkel /például a szakszervezetekben bekövetkező szakadásokkal/ éppenséggel megtestesíthetné a "demisztifikáló dráma" fogalmát.

Általában elmondhatjuk: társadalmi szempontból mindig hasznos, drámai szempontból pedig mindig termékeny, ha leleplezzük a ravasz fogásokat, amelyek segítségével a birtokos osztályok megpróbálják megosztani a számukra veszélyes szervezeteket. Gondoljunk csak arra a kettős akcióra, amelyet 1914—ben indított a francia, illetve a német kormány, hogy bebizonyítsa saját szocialistáinak: a túloldalon álló szocialisták szenvedélyes hazafiak. Jól tudjuk, hogy ez a kampány volt egyik oka a csüggedésnek, amely aztán a Szentszövetséget lehetővé tette. Mindamellett célt tévesztene az a színdarab, amely csak azt mutatná be, hogyan semmisitette meg a szocialisták erőfeszítéseit mindkét országban a propaganda.miután e szocialisták addig nap mint nap teljes erejükkel küzdöttek a tömeg felvilágosításáért; célt tévesztene, ha a dráma mellett, vagy inkább szorosan a drámával összekapcsolva, nem adná meg az őt megillető helyet a komikumnak, sőt a burleszknek. Ellenkező esetben ugyanis a szindarab,ahelyett hogy a nézőt felébresztené és felszítaná biráló képességét, csak arra adna alkalmat, hogy együtt sirjon a hősökkel. Nem szabad, hogy Jaurès halála vagy Rosa Luxemburg elkeseredése feledtesse például egy Millerandszerü régi szocialista sürgés-forgását; hiszen tudjuk, hogy ez a Millerand,miután visszaiktatta a hadseregbe Du Paty de Clamot, a Dreyfus-ügy egyik legkompromittáltabb tisztjét, a háború előestéjén odáig jutott, hogy vé-20

delmébe vette a fàradhatstlan Action Française * által

kémkedéssel vádolt Maggi német tejipari társaságot.

Ismétlem: a cél nem az, hogy kiváltsuk a néző egyetértését egy pozitiv színjátékkal, hanem az,hogy rábirjuk:- 52 -