Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)

2. Színház, pénz és politika

tagadja meg a szolidaritást egy negativ színjátékkal. Ezt az eredményt különösen olyankor nehéz elérni, ha valamilyen megható vagy felháborító ténnyel kerülünk szembe. Ez pedig ugyanúgy vonatkozik a párizsi kommünre vagy az 1914-es háborúra, mint a gyarmati háborúkra, vagy, egyszerűbben szólva, a bennszülött munkások kizsákmányolására.

Lássunk egy példát. 1927-ben, mikor Tonkinban áradások dúltak,a munkaerő-hiányban szenvedő kokinkinai ültetvényekre tonkini munkásokat deportáltak.Ezeknek ott olyan körülmények között kellett dolgozniok, amelyek számukra különösen súlyosak, munkaadóik számára pedig különösen előnyösek voltak. A későbbiekben ugyanezeket a tonkiniakat Tahitiba, az Uj-Hebridákra stb. szállították, még ijesztőbb körülmények között /vágómarhaként összezsúfolva a hajókon, a betegeket nem gondozták, a sebek elgennyedtek, terpentin-oltások stb./. Elképzelhetünk egy rendkívül látványos, nagyszabású színmüvet, amelyben ott látnok ezeket az ide-oda hurcolt, végsőkig kimerült szerencsétleneket, egy szörnyű végzet ártatlan áldozatait, kiszolgáltatva a tenger szeszélyeinek. Ám történetükben fellép egy alak,aki végső soron látványosabb minden elképzelhető szadista felügyelőnél: Montpesat márki,a gazdag kokinkinai ültetvényes, aki,miután az első deportálásból jócskán hasznot húzott, leleplezi a másodikat, mert az más ültetvényeseknek kedvez, neki pedig ily módon személy szerint nem előnyös. Ha bemutatjuk Montpesat márkit,amint kétségbeesetten és groteszkül ügyködik saját korábbi áldozatai érdekében, ezzel bemutatjuk, hogyan áshat alá a konkurrencia egy olyan rendszert, amely csakis reá épül.

Vannak bizonyos egyének, akik egy adott történelmi helyzetben valóban szerepet játszottak és ábrázolásukon át felidézhetjük ezt a helyzetet.Ugyanakkor vannak mások, akiknek révén a szóban forgó helyzetet nemcsak megbirál- 33 -T