Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)

Jegyzetek

8. A Le Théâtre et son doable /1958/ Antonin Artaud /1896-1948A'Szürrealista költő,színész és rendező elmé­leti müve, amelyben a szinház mágikus, mitoszteremtö ere­jét hangsúlyozza ja könyv az abszurd drámaírók egyik alap­vető hivatkozási forrásául szolgált. 9. A L*Invasion /1940/ tulajdonképpeni hőse Jean,egy halott iró, aki barátjára és sógoréira, Pierre-re hagyta kéziratainak tömegét, hogy Pierre rendezze őket és meg­fejtse értelmüket. A feladat megoldhatatlannak bizonyul: amilyen végzetszerü rendetlenség uralkodik Pierre egész otthonában, olyan áttekinthetetlen Jean szellemi végren­delete is. A végén, miután Pierre-t felesége, Agnes is elhagyta az "Első járókelő" kedvéért, Pierre összeíépi a kéziratokat és meghal. A későbbi utalás Agnès utolsó megjelenésére vonatkozik: az asszony az Írógépért jött, de valójában valószinüleg vissza akar térni férjéhez. Pierre anyja azonban szó szerint értelmezi a kérést és ezzel sietteti Pierre pusztulását. 10. Alfred de Vigny /1797-1865/ romantikus drámája. 11. Az utalás a Paolo Paolira /1958/ vonatkozik, amelyről később még sokszor és bővebben lesz szó. Ez a mii 12 képben elemzi az első világháború kitörésének gazdasá­gi, társadalmi és politikai okait, hét ügyesen összevá­logatott alakon át, akiket szorosan összefűznek gazdasá­gi érdekeik, de kapcsolataik egyben az egész tőkés rend mechanizmusát is feltárják. Paolo Paoli, a lepkegyüjtő és lepkekereskedő kezdetben az Ördögsziget fegyenceit hasz­nálja fel lepkevadásznak; igy került kapcsolatba a lopás­ért ott raboskodó Robert Marpeaux munkással.Bekapcsolódik az üzletbe Saulnier abbé is: misszionárius testvérén ke­resztül ritka kínai lepkéket szerez Paolónak. Paolo meg­gazdagszik, feleségének, a német származású Stellának ka­lapszalont vásárol s igy kerülnek kapcsolatba Hulot- Vasseur disztoll-gyárossal, aki elcsábitja Stellát. Stel­la alakján át az iró a nacionalizmust is leleplezi: ami­kor a marokkói válság kapcsán kitör a németgyülölet, az asszony visszamegy Németországba, de a világháború kitö­rése előtt ismét Párizsba költözik, mert ekkor hazájában mint francia férfi feleségére néznek rá rossz szemmel. Marpeaux, a többi alak közötti állandó csere és alkuk legfőbb tárgya - mert hiszen, lepkéken és disztollakon túl, itt elsősorban az emberrel kereskednek - végül öntu­datra ébred és szocialista lesz. Mivel tevékenységét Hulot-Vasseur gyárában fejti ki, a gyáros az abbé segítsé­gével börtönbe juttatja. Amikor felesége, Rose, Paolo egykori szeretője, közli ezt a tényt Paolóval,a hős jobb belátásra tér és elhatározza, hogy pénzét ezután kivonja a csere végtelen és aljas körforgásából s a mozgalom cél­jaira szenteli. 12. Ez az utalás is a Paoio Paolira vonatkozik.- 125

Next

/
Thumbnails
Contents