Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)

Jegyzetek

a Nyomorék; a láthatatlan tornatanárok könyörtelen parancsának engedelmeskedve sorra elveszti végtagjait és a darab végén Erna, a nő, akit szeret, durván az utcára rúgja, ahol aztán a tömeg eltiporja.

5. Le Professeur Taranne, 1951. A darab profeszszor-hősét különböző,titokzatos, érthetetlen s ezért meg sem cáfólható vádaskodások sodorják egyénisége elvesztéséig. Kezdetben azzal vádolják,hogy meztelenül sétált; Taranne hiába védekezik, hiába hivatkozik a rendőrségen tudományos érdemeire, kiderül, hogy senki nem ismeri és senki nem hajlandó tanúskodni mellette. Ezután ezt a vádat hirtelen elejtik s hazaengedik, de lakásán újabb rendőrök jelennek meg,akik;azon faggatják, miért hagyott jegyzetfüzetének közepén néhány lapot üresen. Ezután ismeretlen feladó egy alaprajzot küld neki egy hajó ebédlőjéről, ahol az ő széke is meg van jelölve, holott a professzor semmiféle hajóutra nem készül, majd egy levélből kiderül, hogy mint tudós is megbukott azon a belgiumi előadókörúton, amelyre olyan büszke volt. A teljesen megzavarodott hős, elvesztve kontaktusát a világgal s az emberekkel,a darab végén belehajszolódik abba a kihágásba, amellyel az elején alaptalanul vádolták s nyilt szinen vetkőzni kezd.

6. Tous contre Tous. 1952. A darab mindennemű mondvacsinált‘politikai, faji, vallási üldözés szatírájának szánódott. Egy képzelt államban a hivatalos propaganda azt akarja elhitetni a lakossággal, hogy minden bajuknak az országba érkezett menekültek az okai s ürügynek a menekültek sántaságát hozza fel. A menekültek üldözése megkezdődik. A hős, Jean Rist, az üldözők vezére azért áll bosszút a menekülteken, mert egyikük elcsábította feleségét. Mikor egy időre az üldözöttek kerekednek felül, ő maga is sántaságot szinlel. Ily módon megismerkedik egy menekült lánnyal,akibe beleszeret. Amikor a kocka ismét fordul s ismét a menekülteket kezdik üldözni, Jean Rist a lány kedvéért elhallgatja, hogy ő volt az üldözők vezére s a menekültekkel együtt vállalja a halált. A dráma üldözők és üldözöttek közös pusztulásával végződik.

7. La Parodie. 1947. Adamov első darabja azt kivánja bebizonyítani, hogy függetlenül az emberi szándéktól, eszményektől, életstílustól, egyetlen emberi élet sem hozhat beteljesedést, mind csak paródia marad. A két alaptipus: az aktiv, optimista Hivatalnok és a passziv, mazochisztikus N. hiába keresi különböző utakon a boldogságot: a Hivatalnok, saját száméira is érthetetlen okból, börtönben végziS^-t pedig egy autóbusz gázolja halálra. Pusztulásukban nagy szerepe van közös szerelmüknek, Lilinek, az "örök" nőnek, aki ostoba, közönyös, önző, a két férfit meg sem tudja különböztetni egymástól és mindegyikükre csak bajt hoz.

122