Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)
9. Hogy is állunk hát Brechttel? - Beszélgetés Roger Palnchonnal és René Allióval
egyébként legkedvesebb színházi embereim, regényíróim, filozófusaim mindig azok, akiknek életműve kritikai jellegű... Véleményem szerint az igazán nagy filozófiai, epikai vagy színházi életművek mindig kritikai jellegűek. ADAMOV: Tudják, amikor az idealizmus leleplezéséről beszélek, ezt még fontosabbnak érzem,mint a kapitalizmus leleplezését, mert az idealizmus leleplezésében már benne foglaltatik a kapitalizmusé; abban a mértékben - és ez a mérték, sajnos, nem csekély -, ahogyan a kapitalizmus fel meri használni az idealizmust. Mindenesetre van itt egy másik tanulság is, amellyel számot kell vetnünk... Én nagyon szeretem Gorkijt. Fordítottam is, a legnagyobb megbecsülést érzem Gorkij, az ember, a legnagyobb csodálatot az Anya iránt; és mégis, az a véleményem, hogy Gorkij egyáltalán nem teremti újjá az időt. A Gorkij drámáiban lezajló események például ugyanannyi időt vesznek igénybe, mintha a valóságban zajlanának... Más szóval itt még egy olyan fajta realizmusról van szó, amelyhez mi ma már nem kapcsolódhatunk. És ha most eszembe jut a Jó embert keresünk /amelyet láttam Planchon, Steiger, Benno Besson * rendezésében, összesen vagy tiz alkalommal!/, arra a rendkivüli trouvaille-ra gondolok, amikor Sen Te átváltozik saját nagybátyjává. Ez a nagybácsi valamiképpen az az alak, aki nélkül az ember nem lehet meg egy, mondjuk, tőkés társadalomban, egy olyan társadalomban, ahol a jóság lehetetlen... Nos, Brechtnél éppen a dolgok egyidejűsége kápráztat el /és ez nem ok a csüggedésre, egyszerűen meg kell próbálni, hogy tovább haladjunk ezen az utón/; a költői trouvaille /a Jó embert kéresünk-ben a saját nagybátyjává alakuló nő/ és ugyanakkor a kis kapcsolatok története, mert ha az embernek nincsenek kapcsolatai, nincsen jótállója, akkor a kis trafik nem mehet jól. Más szóval: a hatalmas távlat és a hirtelen közelítés, a mindennapi valóság éles megfigyelése közepette, és--112
