Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)
9. Hogy is állunk hát Brechttel? - Beszélgetés Roger Palnchonnal és René Allióval
akkor hirtelen megjelenik a trouvaille, amelytől a dolgok "kibillennek". Mindez vonatkozik a drámára, de épp Így a rendezésre is. És amint Plánodon az imént mondotta: mi itt, Franciaországban annyira le vagyunk maradva... PLANCHON: Mi ugyanis inkább még ott tartunk, hogy megkíséreljük Brechtet asszimilálni, ahelyett, hogy valóban az ő munkássága alapján megpróbálnánk tovább lépni. Ön a dxámairás terén talán már megoldotta a problémát, de a rendezés terén még távolról sem beszélünk egy nyelvet. Én ugyan nagyon ritkán járok színházba,de abból, amit tudok. .. áDAMOV: ön inkább moziba jár... PLANCHON: Folyton moziba járok. És éppen ezen a területen is érdekes jelenségek tapasztalhatók: az olyan folyóirat, mint a Les Cahiers du Cinéma hirtelen érdeklődést mutat Brecht munkássága iránt. Ez is bizonyítja,hogy a zűrzavar elég nagy. Mert ha voltak emberek, akik igen távol álltak Brechttől, hát azok épp a Les Cahiers du Cinéma gárdája. ALLIO: Én egyébként azt hiszem, hogy ma sok olyan ember érdeklődik Brecht iránt, akiket valójában csak Brecht esztétikája érdekel. Pedig ennek nincs értelme, ha valakit elsősorban nem Brecht világnézete foglalkoztat. PLANCHON: Én nem láttam a Berliner Ensemble által készített filmeket, de azt tudom, hogy Franciaországban, az úgynevezett üzleti filmgyártásban, vagyis a filmgyártás egészében még nincsenek a szó igazi értelmében vett brechti filmek. ADAMOV: Pedig mégsem árt felidézni olyan filmeket, X 47 mint a La Regle du Jeu /A játékszabály/ * és annak legnagyobb trouvaille-ait... Vagy gondoljunk a Folies de Femmes-ra /Női bolondságok/, sőt, a M. le Maudlt-ra . jkz- 11? -
