Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)
9. Hogy is állunk hát Brechttel? - Beszélgetés Roger Palnchonnal és René Allióval
És pontosan ez az, amit Brechtnél annyira csodálok: a plágium jogának nyílt hirdetését. Az egyetlen, amit bizonyos esetekben, például a Don Juan esetében a szemére vetnék, az az, hogy - hogy is mondjam - a történetet nem adekvát módon akarja megváltoztatni; vagyis, adott esetben, egy gyáva Don Jüant kiván ábrázolni, s következésképp az arisztokráciát ruházza fel a polgárság hibáival. Azt hiszem, ez tévedés... És bizonyos esetekben Brecht történelmi tévedéseket is elkövetett, amikor túlságosan tudatosan teremtett párhuzamot a jelennel és elsiklott bizonyos állomások fölött... Ez azonban semmiképp sem csökkenti asszimilációs képességének értékét... ALLIO; Egyébként ahhoz, hogy a plágium kérdésében ilyen álláspontot foglaljon el az ember, ahhoz Brechtnek kell lennie... Ő azt mondja; "Mit plágium! Én mindig habozás nélkül vettem át bármit..." Igen, csakhogy ő, amikor átvesz, valójában ujjáteremt. PLANCHON: Egyetértek azzal, amit Adamov a Don Juanról mond. Brecht a Molière által felvetett problémát egy túlságosan leegyszerűsített valóságra vezeti vissza; és azt hiszem, hogy mindenekelőtt nem vesz tudomást a szabadgondolkodó francia XVIII. század hagyományáról, amely pedig igen jelentős mértékben hajtotta előre a társadalmat... De vajon Brecht színháza nem nyugszik-e egy egészen más alapeszmén?... Engem drámáiban leginkább "moralitás"-jellegük ragad meg.Alakja inak pszichológiája a moralitás formájában jelenik meg, ugyanúgy, mint a középkori vagy a kínai színházban; az egyéni pszichológiai ábrázolás hiányzik belőlük... ügy látom, Adamov, önt zavarja ez a megfogalmazás? ADAMOV; Szó sincs róla. Azt akarja mondani, hogy Brecht valamennyi müvének mélyén tandráma rejlik? Ez többé-kevésbé igy igaz. És ez cseppet sem zavar engem! A Kurázsi mama is végső soron tandráma. És ennek ellenére Ku- 103 -T I
