Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)

Bevezetés

Emellett, egyszer már meg kellene rostálnunk az úgynevezett normativ drámateoretikusok nézeteit is, amelyek még ma is gyakran irénytadóak éppen a fiatal drámaírók számára /pl. Gustav Freytag, Bobért Hessen, Bobért PetScb, Gottfried Müller, Emil Staiger munkált - hogy csak néhányat nevezzünk meg/^* és meg kellene vizsgálnunk, mit lehet belőlük, a nem lebecsülendő „mesterségbeli" és „technikai" felhasználás szempontjából alkalmazni.

Másrészt - és ez jelentősen nehezebbnek látszik - vitába kellene szállni a „történelmileg megalapozott" drámateoretikusok véleményeivel is - például éppen Hegel Esztétikájával. Szondi előbb említett tanulmányával vagy Lukács György erre vonatkozó munkáival.^*

Mert akármilyen izgalmasak is ezek az Írások és részleteiben akármennyi helyes szempontot tartalmaznak is: egyszerűen és kritika nélkül semmi esetre sem lehet átvenni őke o .

Végül, vitába kellene szálInunk - mindenekelőtt mai irodalmunk és irodalomelméletünk nemzeti jelentősége és nemzeti felelőssége szempontjából - azzal a számtalan idevonatkozó munkával, ami legutóbb jelent meg Nyugat-Németországban és ami re példaként Margret Dietrich, Otto Mann, Fritz Martini vagy Marianne Kesting müveit sorolhatnánk fel.6*

Ezeknek a vitáknak világszemléletileg szilárd, tudományosan exakt, reális drámaelméleten kellene alapulniok, az effajta drámaelmélet kidolgozásához azonban még korántsem használtak fel minden kézenfekvő forrást, gondolunk itt például Marx és Engels, Franz Mehring, Clara Zetkin, Gorkij vagy Plehanov idevonatkozó megnyilatkozásaira, vagy a nálunk amennyire helytálló, annyira ismeretlen Írásokra, mint Puskin tanulmánya a népdrámáról, Bjelinszkij munkája az irodalmi műfajok különbözőségéről, Victor Hugo előszava a Cromwell-drámájához vagy Stendhal tanulmánya Bacine-ról és Shakespeare-ről.- 8 -