Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)

Bevezetés

így tehát a drámára és a drámaelméletre vonatkozó fennálló nézetekkel és véleményekkel való vita kérdésében ugyanaz a helyzet, mint amit már kívánatosnak tartottunk és leszögeztünk az egyes müvek dramaturgiai elemzésével kapcsolatban: Ha egyáltalán elvégezheti egyetlen személy, akkor is csak hosszútávra valósíthatja meg.

Ugyanerre az eredményre jutunk, ha a következő nehézséget vesszük szemügyre.

Legkésőbb Arisztotelész óta, a drámát csaknem kizárólag a poétika kereteibe tartozó irodalmi jelenségnek tekintik. Csakhogy a dráma, minden megkövetelt és kézenfekvő irodalmi értéke és minden irodalomtörténeti jelentősége ellenére is, színpadi előadásra és csak!a színpadra meghatározott mü. Azok a nézetek, amelyek a színházi vonatkozást csak mint adalékot és a dráma többé-kevésbé fontos alkotórészét fogják fel, kiforgatják a szinház céljának és eszközének valóságos viszonyát.

Szükségszerűen egyoldalú marad az a drámatörténeti és drámaelméleti leirás, amely figyelmen kivül hagyja az irodalmi drámaalkotás és a színpadon történő teátrális alkotói interpretálás közötti kölcsönhatásokat, a műalkotás és a színházban történő színpadi ábrázolás egységének problémáját.

Amennyire én látom, az egész területen, csaknem teljesen hiányoznak azok a leirások, amelyek ezt a tényt megfelelően vették volna figyelembe. Egyes kivételek csak erősitik a szabályt.

Ezen követelmény megvalósitására való törekvésben rejlik az, amit harmadik nehézségként jelöltünk.

Ez azonban, összefoglalva, nem jelent mást,mint azt, hogy egyetlen ember nem adhat átfogó, minden oldalról megvilágított, minden igényt kielégítő leirást a „drámaiság lényegéről”, ilyen mü csak kollektiv munka eredményeként várható.- 9 -