Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)

A dráma lényegéről

Jellemző módon, a hegeli összeütközés-kifejezés, amelyet Marx és Engels is - ha nem kizárólagosan, de túlnyomóan - alkalmazott, nem ment át dramaturgiai műszóvá, helyette a konfliktus megjelölés vált használatossá.

Minthogy azonban a dráma több konfliktust és konfliktust tartalmazó helyzetet mutathat fel, később a drámaelméletben különbséget tettek fő és mellékkonfliktusok között és végülis döntő, a színdarabot hordozó konfliktust központi konfliktusnak jelölték. Drámai összeütközés és központi drámai konfliktus ily módon, lényegében, azonos müszavaicnak tekinthetők. A konfliktus Jelentését időnként, különösen a későpolgári drámairodalomban megfosztották társadalmi tartalmától, „elprivátiasitották", ennek következtében az összeütközés-megjelölés egyértelműbbnek és célravezetőbbnek látszik.

Hegelnek tehát kétségkívül igaza van, amikor a dráma müfajmeghatározó kategóriájának tekinti a pontosabb értelemben vett összeütközést. Akármilyen jelentősek is azonban ezek a hegeli felismerések - egy tekintetben döntően kiszélesitendők: A drámai összeütközésnek és a drámai konfliktusoknak és konfliktust tartalmazó helyzeteknek összhangban kell lenniük a történelmi-társadalmi valósággal, az osztályharc ellentétességével - amennyiben az osztálytársadalomra vonatkoznak -, ezek objektiv ellentmondásosságával.

Ebben a közelebbi meghatározásban térnek el egymástól az idealista és realista drámateoretikusok.

A legkoncentráltabb egységű összeütközés, a szembenálló erők legkiélezettebb harca, a legérdekfeszitőbb játék és ellenjáték sem kapnak mélyebb művészi jelentőséget, ha hiányzik ez az összhang.

A realista drámaelméleti szakemberek minduntalan kiemelték azt a követelményt, hogy a drámai összeütközések és konfliktusok legyenek összhangban a társadalmi élet el- 78 -