Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)

A dráma lényegéről

lentmondásosságával; igy például Victor Hugo a drámáihoz, elsősorban a Cromvellhez Írott előszavában, az orosz forradalmi Bjelinszkij, aki. a dráma legmélyebb tartalmát az állami élet legkülönfélébb elemeinek kölcsönös harcában látta, és még sokan mások.

A dráma egyik legújabb meghatározásában,a Nagy Szovjet Enciklopédiában. is eleget tesznek ennek a követelménynek, amikor igy Írnak;

A dráma, színpad számára meghatározott irodalmi műfaj, amely közvetlen cselekvésben, jellemek közötti konfliktusban fejezi ki az egymással szembenálló társadalmi erők harcát. A dráma objektiv alapja a társadalmi élet a maga ellentmondásaiban, amelyek éles válsághoz és az uj és a régi nyilt összecsapásához vezetnek.15-Arra is rámutatnak itt, hogy az idealista polgári drámaelmóleti szakemberek megkísérelték, hogy a dráma alapját formális-absztrakt, a történelmi-társadalmi valóságtól és az osztályharctól elválasztott kategóriák segítségével határozzák meg.

A német drámaelméleten belül bizonyára Gustav Freytag nyújtja erre a legjellegzetesebb és mindenekelőtt a legismerteblfe vált példát, az ő drámaiságról szóló meghatározása a német idealista drámaelmélet csődjét jelenti: a drámamüvészét és társadalmi élet különválasztására irányuló követelményt.

Freytag a következőképpen határozza meg a drámaiságot:

Drámaiak azok az erős lelki megmozdulások, amelyek akarattá és tetté keményednek, valamint azok a lelki megmozdulások, amelyeket tett ébreszt fel: vagyis a belső folyamatok, amelyeket az ember valamely érzelem felvillanásától, szenvedélyes vágyig és cselekvésig él át, valamint a befolyások, amelyeket saját és idegen cselekvés kelt a lélekben; tehát, valamely cselekedet keletkezése és következményei a lélekre.

Drámaiatlan az önmagában vett akció és az önmagában vett szenvedélyes felindultság. A drámamüvészét fel- 79 -