Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)
Bevezetés
ramiák.i át az Ármány és szerelemmel vagy a Wallensteinnel: hogyan ismerjük fel ezek mellett a forma-különbözőségek mellett a „drámaiság lényegét"? Jóllehet felismerhetők bizonyos azonos formai ismertető jelek Corneille Cid.iében éppúgy, mint Lessing Emilia Galottiiában. ezek értéke azbnban azonnal kérdésessé válik, mihelyt figyelmünket a tartalmi szempontra irányítjuk, ezeknek a müveknek a céljára és társadalmi funkciójára: Az egyik, mint ismeretes, az akkori franciaországi abszolutizmus feudálarisztokrata ideológiája következtében született és végülis annak megszilárditását szolgálta, a másik, ezzel szemben, a német haladó polgárság kifejezett harci müve volt, amely nem utolsósorban segitett hozzá a formai esztéticizmusban megmerevedett francia tragédia és ideológiájának, illetve „szabályai" előjogának a leküzdéséhez és a polgári dráma uj műfajának az érvényesítéséhez. Ezzel már utaltunk is „A drámaiság lényege" cimü témafelvetéssel szembeni fő ellenvetésünkre. Az ilyen megfogalmazás az önmagában vett drámaiság előre megfogalmazott elfogadásából indul ki és benne adott, megváltoztathatatlan jelenséget lát. Csakhogy sem „a drámaiság", de még a dráma, mint speciális színpadi irodalmi műfaj sem, előre megadott, megváltoztathatatlan, szisztematikus kategóriák, hanem történelmi kategóriák, amelyek, mint minden természeti és társadalmi jelenség, művészi visszatükröződésük meghatározott formájaként, törvényszerű változásoknak vannak alávetve. A „drámaiság lényege" probléma tehát, csak a formából kiindulva egyáltalán nem fogható meg. Ha valami érvényeset akarunk mondani a drámamüvészet lényegéről, ahhoz szabatosan végig kell elemeznünk a különböző történelmi korszakok egyes drámai müveit és ebből kell kikövetkeztetnünk a megfelelő dramaturgiai rendszerek általánosító leírását, kellőképpen figyelembe véve tartalmi és formai változásaikat, és közben különleges figyelmet kell szentelnünk az alapvető társadalmi feltételeknek.- 6 -
