Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)

Bevezetés

hét egységesen felfogni, minthogy „drámai", „drámaiság" vagy „dráma" nagyon sokféleképpen használatos.

A mindennapi élet társalgási nyelvében a „drámai" jelzőt ás a „drámaiság" főnevet általában nagyon mozgalmas, izgalmas, feszült stb. értelemben használják, különösen akkjr, ha valamely történés kimenetele, előre nem látott esemény következtében, még mindig bizonytalan marad. Ilyen értelemben jelölnek „drámainak" utcai vitát,, sportrendelvényt, balesetet szenvedett emberért folytatott mentőakciót, politikai eseményeket stb.; éppenigy, bizonyos életben előforduló helyzetek, az általános szóhasználat szerint, „drámaiságot1' tartalmaznak. Természetesen meg kell jegyeznünk, hogy az esztétika területéről átvett kifejezések alkalmazását ilyen összefüggésben gyakran nagyon meggondolatlanul és önkényesen kezelik.

De a speciális esztétikai területen is, a megfelelő tér: \ isok használata mindennek nevezhető, csak éppen egységesnek nem.

Ezen a területen először is, „drámairodalomnak" neveznek, minden, a szó legszélesebb értelmében vett, színpadi előadásra szánt müvet, tragédiát, komédiát, szinmüvet, vigjátékot, bohózatot, tréfát stb., de a daljátékot, operettet, operát vagy pantomimot is, ebben az értelemben, a „drámairodalom" gyűjtőfogalma alatt fogják össze.

Ekaellett, a „drámaiság" főnevet, elsősorban a három irodalmi műfaj, lira - epika - drámairodalom megkülönböztető ismérveként alkalmazzák.

Majd, mindenekelőtt a jelzői forma használata bizonyltja, hogy esztétikai-irodalmi területen is megállapítható a „drámai" fogalmának sokféle alkalmazása. így a „drámai" jelenti egyrészről a „drámához" vagy a „drámairodalomhoz" tartozót - drámai párbeszéd, drámai jellem, drámai konfliktus stb. -, másrészről azonban beszélnek például drámai költeményről, drámai elbeszélésről, valamely regény drámai vonásairól, sőt, drámai zenéről is, miközben- 4