Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)

A színház művészete

Ennek a nagy célnak szerez érvényt Felsenstein hires realista színházának egész munkája, és igaztalanok és sokszor szakszerűtlenek azok az állandó szemrehányások, amelyek azt hangoztatják, hogy figyelmen kívül hagyja a zene formai kidolgozottságát, félreismeri színpadi-tolmácsoló megvalósításának - a zene ezen szükségszerű tulajdonságából adódó - sajátosságait és ezért túlságosan realista, naturalista előadásmódot alakit ki, amely idegen a zenés dráma szigorúan stilizált, „emelkedett", „látszatigaz", „ünnepélyes" lényegétől,

A szinháztörténet másik jelentős példát is ismer ezzel a speciális kérdéssel foglalkozó vitával kapcsolatban. Sztanyiszlavszkij Moszkvai Művész Színházának nagyon!s hasonló vádak ellen kellett védekeznie, amikor az élő ember színházának célját tűzte ki megvalósításul; Nyemirovics- Dancsenko és maga Sztanyiszlavszkij is épp eleget harcolt érte, nagyszerűen.

Ebben a vitában, kívülről szemlélve, kiváltképpen a „romantikus" és „realista" színház közötti állítólagos ellentét szerepelt - lényegében azonban ugyanarról a dologról van szó. Nyemirovics-Dancsenko kitűnő „romantikus" követelmények-cáfolatai még ma is, csaknem szószerint érvényesek. Ez vonatkozik már a Romantikus és realista szinházról * című tanulmánya elejére is, amelyben megállapítja.

hogy, az erről a témáról folytatott beszélgetések, viták és véleménykülönbségek során, nagyon sok fölöslegeset, meggondolatlant és történelmileg megalapozatlant mondanak az emberek.

Megállapítják, folytatja aztán, hogy a Művész Színház, a realista utón zsákutcába jutott, amelyből nem vezet többé ut a romantikus színház felé. Egyszerre nem romantikus szinház többé', és csak azért nem az, mert egyes szinpadraállitásokban élő emberek mozogtak a színpadon és élő nyelvet beszéltek. És közben aligha merné valaki is- 43 -