Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)

A színház művészete

azt állitani, hogy az ilyen szinpadraállitásban a nyelv egyszerűsége faragatlansággá és banalitássá alacsonyodott, vagy a Művész Szinház szinészeit megragadó élő emberi igazság, panaszos, naturalista pszichológiává süllyedt volna.

Igaz - véli Nyemirovics-Dancsenko -, abban az igyekezetében, hogy megőrizze az előadás életbeli- és lélektani szövedékét, az emberi szinészi élmények egyszerűségét, őszinteségét, a Művész Szinház gyakran beleesett a felesleges hétköznapiságba és a felesleges pszichologizálásba, éppen azért, mert félt, hogy abba a hamis hangvételbe esik bele, amely anynyira jellemzi a régi romantikus iskola kedvelőit.27.

Az értetlenség onnan származik, hogy a közönség és a kritikusok körében, sőt magában a szinházban is, bizonyos mértékben tisztázatlanok a szinházmüvészet problémái és uég a mai napig sem tudják pontosan, hogy tulajdonképpen mit is képzeljenek el az élő ember szinháza és az élő ember a szinpadon fogalma alatt. A szinházmüvészet fölött, általában, a legnagyobb értetlenség uralkodik. Minél többet gondolkodott ezen a kérdésen, mondja Nyemirovics-Dancsenko, annál inkább arra a meggyőződésre jutott,

hogy kritikusaink, rendezőink, sőt színészeink is, és különösképpen ebben a vonatkozásban legnagyobb bűnöseink, a szinháztudomány művelői, egyszerűen nem ismerik ki magukat a szinház legmélyebbre ható jelenségeiben. 28.

Ezért kénytelen minduntalan megmagyarázni, mi is értendő szinházmüvészet alatt.

Ezen belül, különösen az élet és a szinházmüvészet, a hétköznap és a szinház „emelkedettebb'’ valósága közötti kapcsolatok kérdése foglalkoztatja, közben azonban sosem vesziti szem elől a szinház valódi célját.

A szinház fennállása óta, mondja ezzel kapcsolatban, a szinházi alkotóknak minduntalan erre a fontos problémára kellett volna irányítaniuk a figyelmüket, mert a szinház- 44 -