Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)
A színház művészete
ne? Ezt a kifejezést, ebben az összefüggésben, Melchinger is használja. Felsenstein azonban rögtön konkretizálja, illetve megkísérli kiegészíteni, Brechtre való hivatkozással. Felsenstein úgy véli, a hétköznaptól való menekülés nem jelenthet semmi negatívumot: Tegyük csak a helyébe: Elindulás az ismeretlen felé. A hétköznaptól való menekülés úgy hangzik, mintha feltétlenül el akarnánk hagyni valamit, amit már nem szeretünk; de éppen igy elképzelhető az is, hogy ezt a hétköznapot rendkívül szeretjük és folytatni akarjuk és csak ezen túlmenően az az igényünk, hogy elérjünk valamit, amit a hétköznap, ahogy most van, nem képes nyújtani számunkra.23-Ebben az összefüggésben aztán Felsenstein, a funkcionális-teát rális hatékonyság további érdekes lehetőségét hozza fel: ...szerelmi történetet játszanak, olyat, amilyet csak a hétköznaptól menekülő sosem élt ugyan át, de mindig azt kívánta, hogy átélhesse. Vagy valamely tettet, legyen az hősi tett vagy lemondás, azért csodál meg, mert azt kívánja, hogy ő maga is igy tudjon viselkedni. Ezeket az embereket nyakon ragadják és arra kényszerülnek , hogy önmagukat ragadják nyakon.24-Ezek a szavak pontosan a színházművészet ismeret-elméleti, társadalmi-nevelő és valóságmegváltoztató jellegét ismerik el, minderre, a színház tulajdonképpeni céljával kapcsolatban, már többször rámutattunk. Ebben az értelemben, Felsenstein fontos vallomást tesz, amikor azt mondja, hogy nagy nehézségek és számtalan visszaesés ellenére is, ki akar tartani a cél mellett, amelyet igy vázol fel: ...megerősíteni az emberben a magasabb lét iránti vágyat, a szinházon kivül is. Hiszen ebben rejlik az értelme mindannak, amit teszünk.25-- 42 -