Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)

A színház művészete

Mármost, ha csupán a színpadi csúcsteljesítményeket tekintjük - és ezeket megint csak a benne résztvállaló művészeti eszközök aspektusából, tehát a tragédiát például csak irodalmi vagy az operát csak zenei szempontból kiindulva nézzük és azt kérdezzük, mi marad ilyen esetekben, irodalom és zene nélkül a színházból —, könnyen eljutunk a szinház céljának és eszközeinek a félreismeréséhez, könynyen felforgatjuk a helyes viszonyt, a színházat csupán az irodalom, a zene stb. segédmüvészetének, kiszolgálónak tekintjük, vagy a szinkretikus szinházjelenség legkevésbé önálló művészeti eszközével - a színjátszás művészevével - azonosítjuk.

A szinház alkalmazta legfontosabb művészeti eszközök tehát az irodalom /dráma/, a zene /színpadi zene, opera, opex-ett/, a képzőművészet /festészet es építészet mint szín a Ucép/ és a színjátszás művészetének művészi eszközei.

Vitathatatlan és általánosan elismert tény, hogy a szinház alkalmazza a színjátszás művészetének eszközeit. Az utóbbi időben általánosan elismerték azt is, hogy a szinház teátrális eszközökként felhasznál képzőművészeti eszközöket csakúgy, mint zenei eszközöket színpadi zeneként.

Hevesen vitatott ezzel szemben, hogy teátrális eszközként alkalmazható-e, a tisztán irodalmi és tisztán zenei müvekként is tekinthető, dráma- és operamüfaj. Fő ellenérvként azt hozzák fel, hogy - a szinpadszerü történés abszolút elsőbbsége mellett a színházban, ha az irodalmi-, drámai vagy zenei-drámai alkotásnak alá kell vetnie magát a színpadi össztörténés, színházi törvények szerinti, megformálásának - szükségszerűen megfelelő minőségcsökkenés, az irodalmi, illetve zenei tartalom minőségi leszállítása következnék he.

Itt csak megemlíthetjük, hogy természetesen, ellenkező eset áll fenn. Mert, minél összehangoltabb az irodai- 51 -