Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)

A színház művészete

vánosságra azokat' a törvényszerűségeket, amelyek szerint alkottak és ily módon felbecsülhetetlen anyagot bocsátottak rendelkezésre az általános filozófiai-esztétikai öszszefoglalás és végső értékelés számára.

Sokkal kisebb mértékben vonatkozik ez a szinházmüvészetre. Nemcsak a műalkotások vonják ki magukat az előadások időbeli jellege következtében a későbbi értékelő megfigyelés alól, a szinpadmüvészek sem rögzitik le azokat a teátrális törvényeket, amelyek szerint a gyakorlatban alkotnak.

Erre a visszás helyzetre már Sztanyiszlavszkij is rámutatott, amikor azt mondja:

Tudományosan még nem határozták meg a szinpad törvényeit, ha a gyakorlatban már tanulmányozták is őket. Nincs szinpadmüvészeti grammatikánk.^Majd máshelyütt megnevezi ennek egyik lényeges okát:

Mióta csak létezik szinház, még senkinek sem sikerült végérvényesen megoldania a szinházi alkotó munka problémáit. Voltak zsenik, akik felkínálták tehetségük gyümölcseit a megrendült nézőknek, de nem volt rá idejük, hogy alkotásuk titkait is közöljék azokkal, akik a színházzal akartak foglalkozni.5-Természetesen, vannak színészeknek,énekeseknek, rendezőknek, díszlettervezőknek stb. visszaemlékezések, levelek formájában Írott megnyilatkozásai, de vannak önálló értekezések is művészi alkotásuk kérdéseiről. Eltekintve azonban a kivételektől, ezek messzemenően egyéni-személyi sikon maradnak, csak bizonyos egyedi kérdéseket tárgyalnak, vagy hijával vannak az exakt, tudományos megalapozottságnak és ez korlátozza az általánosító értékelés szempontjából történő felhasználásukat. Ezenkívül, éppen ezek a megnyilatkozások, sokszor elszórtak vagy eldugottak, és az általános felhasználás szempontjából nehezen megközelíthetők. Az utóbbi időben érezhető változás ment végbe ezen a tiren, amennyiben jelentős és tekintélyes szinházi alkotóművészek mindinkább rátértek, hogy gyakorlati munká- 19 -