Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)

A dráma lényegéről

meg kell keresni, és mindenekelőtt meg kell találni, vagy pedig a mese már a művészi alkotási folyamat első fokát jelenti stb. - ugyancsak hamarosan kiderül, hogy ez a probléma mindennek nevezhető, csak éppen világosnak nem.

Ennek az elégtelen állapotnak a mélyén reális okoknak kell rejleniük. És valóban, a mese általános elismert, használható meghatározását jelentékeny nehézségek akadályozzák - utaljunk rá legalább egyetlen példával.

Ha eltekintünk attól a kérdéstől, mi a mese jelentése az epikus irodalmi formák szempontjából, úgy a niese fogalma a dráma és szinház területén elsősorban két szempontból használatos: egyrészt, a mese meghatározása, leiismerése .kifejtése a szinpadi előadás számára, amit brecht a szinház nagy vállalkozásaként jelöl meg, másrészt, uj irodalmi alkotás esetén a mese kitalálása, a mese bonyoli tása, kialakítása.

Megfelelő mesemeghatározásnak, gyakorlatilag mindkét követelménynek eleget kellene tennie. Az első esetben azonban aligha érdekelhetne bennünket, vannak-e mesék az életben, vagy pedig a mese már az alkotási folyamat első szakasza, a második esetben viszont teljesen jelentéktelen, hogy egy meglévő mü meséjének „fejtegetésénél", „ujraoivasásánál" mennyiben szabad tekintettel lennünk a műhöz és a szerzőhöz való hűségre.

Ehhez járul még, hogy a mese mindkét felhasználási lehetőségeihez, különböző jellegű kérdések és problémák sokasága kapcsolódik, amelyek már félúton megrekesztenek minden átfogó meghatározást. Ha például egyetértettek benne, hogy a történések kapcsolatát általános mesemeghatározás alkotórészeként tekintik, ebből szükségszerűen következett, hogy meg kellett mondani, mit ért ezalatt például Arisztotelész és mit Brecht, ez ismételten egész drámaesztétikát követelt, helyesebben kettőt - olyan alapvetően különbözik erre vonatkozó felfogásuk.- 121 -