Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)

A dráma lényegéről

képviselői makacsul, sa,iát nézeteiket tekintették az egyedül helyes, törvényszerű, vagy akár természettől megalapozott nézetnek.

A régebbi „szabály-dramaturgok" még szabadon vallották ezt a külsőséges önkényt.

így például Gottsched azt mondja ezzel kapcsolatban a Kritikai költészet cimü, 1750-ban keletkezett müvében:

Annak ellenére . kegy ennek a mesének csak egyetlen főcselekménye leírt, ahhoz, hogy jó legyen, a változtatásokat ezen belül öt részre osztják, ezeket aktusoknak vagy cselekményeknek nevezik...

Ennek az öt részre történő beosztásnak az alapja természetesen önkényes volt, mégis, ez a szám igen kényelmes ahhoz, hogy a nézőnek ne legyen túl hosszú az idő. Mert, ha mindem cselekmény fél óra hosszat tartott, majd s kórus elénekelte közöttük az énekét, akkor a cselekmény nem tarthatott sokkal tovább három óránál, és ez éppen az a helyes idő, amely unanélkül a színdarabnak szentelhető.46-a. normativ irányzat néhány újabb drámaelméleti szakembere, mindenekelőtt Gustav Freytag, ezzel szemben azt igyekezett bebizonyítani, hogy a dráma ötfelvonásos beosztása mintegy „termés;:etes törvényszerűség , és tették ezt abban a szent hitben, hogy ők „ma jobban tisztában vannak... a drámában jelentkező legmagasabb művészi hatásokkal és a technikai felkészültség alkalmazásával, mint Lessing, Schiller és Goethe."^*

Mégegyszer hangsúlyozni kivánjuk, hogy semmi ellenvetésünk a mesterségbeli szabályok hasznosságával szemben, amelyeknek közelebbi fejtegetését szivesen látnók egy „Dráma-technika" cimet viselő műben, hogy éppen ellenkezőleg, ezek a szabályok előfeltételei a drámamüvészetnek - csak a mesterséget nem szabad egyenlővé tenni a művészettel.

Minden kor és minden nép drámairodalmának jelentős része elleneszegül a külsőséges, normativ sémákba történő kényszeritésnek. És a ma alkotó drámairó is jól teszi, ha- 118 -