Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)
A dráma lényegéről
nem előregyártott, egyszer és mindenkorra megálla, '01t kategóriákban számol, hanem a valóság mindenkori követ* - ménjeihez igazodik. Az élet ábrázolása a művészetben nem az észt.cil:a merev szabályai szerint történik, hanem mindenkor ujis, meg újra alkotja a maga esztétikáját. Ez nem azt jelenti, hogy fölösleges ismernünk és tökéletesen tudnunk az elmúlt korok művészi alkotói törvényeit. Ellenkezőleg, hiszen amint Goethe mondja, „egészen másképpen dolgozunk alapelvek szerint, mint ösztönből, és nem válhat hibává az az eltérés, aminek szükségszerűségéről meggyőződtünk". A dráma fejlődése, mintegy az utolsó száz év folyamán olyan eredményeket mutatott be, amelyeket az eddigi elméletek szempontjából nézve, sokszor valószínűtleneknek kellett tartani és amelyek megdöntötték néhány „ércbevésett" törvényszerűségnek tekintett tényt. Mielőtt még néhány utaló megjegyzést tennénk a klaszszikus dráma utáni korszak ezen fejlődési tendenciáival kapcsolatban, amelyek szorosan véve, nem tartoznak a tulajdonképpeni témához, először, röviden beszélni kivánunk az általános irodalmi alkotás egyik legfontosabb kritériumáról: a meséről. Egészen speciális jelentősége van a dráma szempontjából és mindenkor fontos szerepet játszott. Most azonban, tekintve a jelentős formakülönbségeket és a részbeni formafeloldódást a drámában, döntő funkciót kap. A mese elsősége A „mese" fogalma az általános müvészettudomány, speciálisan azonban az irodalom- és színháztudomány egyik legrégibb és legfontosabb fogalma. A mese jelentőségét a dráma és színház szempontjából - ebben a műben kizárólag velük foglalkozunk -, a legré- 119 -
