Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)
A dráma lényegéről
alkotórésze a realizmus fogalmának általában, úgy azt mondhatjuk, hogy a dráma szempontjából egészen különleges fontosságú. Az összeütközés és jellem egységének különleges törvénye, a drámai emberábrázolás sajátosságaival, a többi irodalmi műfajnál erőteljesebben követeli meghatározott, kiforrott, egyéni, cselekvő személyek feltétlen és szerves kapcsolatát a konkrét, objektiv drámai összeütközésekkel; minden esetben „tipikus jellemeket” feltételez, „tipikus körülmények között". Később még majd szólunk róla, hogy az objektiv és szubjektiv, az egyéni és a társadalmi egységének ez a problémája mennyiben játszik fontos szerepet azoknál a drámai formáknál is, amelyeknek különleges szerkezete nem rendelkezik az összeütközés és jellem klasszikus egységével . A dráma további formális lényegi ismertetőjelei A klasszikus dráma további formális lényegi ismertetőjelei - még sokkal világosabban, mint a már megnevezett ismertetöjelek - csaknem kizárólag színházi nézőpontból magyarázhatók és érthetők. Ezeket a drámai alakiságokat, amelyeket az újabb drámaelméletben, általánosan összefoglalva, a dráma „abszolút volta" fogalmával jelölnek, a normativ dramaturgia képviselői sokszor és elegendően Írták le. Az utóbbi időben Szandi és Lukács is ismételten foglalkoztak a drámának ezekkel az inkább formális lényegi ismertetőjeleivel, úgy hogy itt csupán számbavételről és részbeni kiegészítésről lehet szó. Előzőleg azonban még egy különleges problémát kell röviden fejtegetnünk, nevezetesen azt, hogyan viszonyulnak ezek az ismertetőjelek a színházművészethez.- 106 -
