Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)

Bevezetés

Az erre irányuló, főiskolai-pedagógiai területen a oerlini Humboldt Egyetem Szinháztudományi Intézetében és a lipcsei Szinházmüvészeti Főiskolán végzett kísérletek eddi g messzemenően elégtelenek maradtak és mindenekelőtt.nem általánosan hozzáférhetőek.

Mégis, úgy látszik, hogy a fentnevezett intézményekben választott ut nemcsak helyes, hanem az egyedül járható ut: megfelelő előadásokon foglalkoznak a téma alapvető problémáival, közben pedig félévi, évi és vizsgamunkák keretében elvégezhetők az egyes kérdések megvitatásához szükséges kiegészitő elemzések, ezeket a munkálatokat aztán összefoglalják.

A szóban forgó munka, koncepcióját illetően, ilyen előadásnak tekintendő. Ennek megfelelően, túlsúlyban előkészítő és időleges jellegű, és igy már eleve alá kell vetnie magát szükségszerű korlátozásoknak. így például a leírás főképp a prózában elmondott, általános értelemben vett színpadi drámák dramaturgiai problémáinak vizsgálatára koncentrálódik.

Ez azt jelenti, hogy a színjátszás művészeteinek olyan ágait, mint a film, televízió vagy hangjáték - jóllehet éppen ma igen nagy jelentőségűek - itt teljesen kirekeszt jük és külön munkáknak engedjük át őket; a zenés dráma /opera és operett/ és az egyes drámafajták /a bohózattól a tragédiáig/ problémáit ugyanigy gyakran csak érintőlegesen vagy egyáltalán nem vesszük figyelembe.

A vizsgálat szorosan vett, tulajdonképpeni tárgyát illetően is már előre hangsúlyozzuk, hogy egyes problémákat csak felvetünk, másokat csak utalásszerűén vehetünk figyelembe. Az anyag sokfélesége és a problematika gazdagsága egyrészről, a munka korlátozott keretei, koncepcionális, időleges jellege másrészről, elkerülhetetlenül megmutatják, hogy bizonyos dolgok csak általánosan, ábsztraktul-bázisszerüen Írhatók le, és a későbbi kollektiv kiegészítésnek kell átengedni őket. Ez, amint már említettük,- 10 -