Lunacsarszkij, A. V.: Viták és kritikák - Korszerű színház 80-81. (Budapest, 1965)
Gogol Revizora és Meyerhold Revizora
SÍvárhatjuk-e, hog? a közönség szórakozzék, hog? a közönség megértse: nem akarták A revizornak ol?an harminceg?edik változatával traktálni, amel? alig-alig tér el a megszokottól, s most nem csupán elgyönyörködtetni akarják, hanem komoly művészi vívmányt tárnak elébe? Mit szólnának önök az olyan emberhez, aki Marx Tőkéjéröl vagy Goethe Saust .iáról az első néhány oldal után igy vélekednék: „Micsoda zagyvaság!" és lecsapná a könyvet? Mit szólnának ahhoz, hogy viselkedését megindokolandó ezt az érvet hozná fel: „nem értem"? Ha nem érted, de fejlődni akarsz kulturálisan, akkor fel kell fognod azt, hogy ha nagy, jót akaró művésszel van dolgod, a priori gondolatodnak annak kell lennie, hogy ez a művész sokkal többet ismer és tud nálad. Tételezd fel mind a nézőről, mind pedig a kritikáról, hogy hamarabb téved, mint ez az alkotó. Ha megnézted a darabot, ha gondolkoztál rajta néhány napot, ha beszélgettél, olvastál is róla - s még ekkor sem érted, ess kétségbe a magad értetlenségén, de ne okádj tüzet a művészre. Meglehet, hogy ez utóbbi tételem túlságosan is merész. ítéld el a művészt, vess követ reá, ha művészi eredményeinek és hibáinak tüzetes és szeretetteljes tanulmányozása után úgy találod, hogy egészében nem sikerült a munkája. Tudom, másként arra panaszkodol, hogy nem élhetsz a szabad kritika jogával. De ha elmégy az első szünetben, mint ahogyan ezt némelyek tették, s teszik ma is, és ezekután jogosnak érzed, hogy Meyerhold kudarcáról beszélj s arról, hogy megölte a gogoli kacajt, akkor engedd meg, hogy azt mondjam: ezzel csak csekély kulturáltSágodról, nyárspolgári konzervativizmusodról, a művész lebecsüléséről teszel tanúbizonyságot. A revizor körül még gyűrűzik a vita. Nos hát - vitatkozzunk! /1927/- 52 -
