Lunacsarszkij, A. V.: Viták és kritikák - Korszerű színház 80-81. (Budapest, 1965)

Tíz éves a Kamara Színház

TÍZ ÉVES A KAMARA SZÍNHÁZ

A Kamara Színház igen sajátos jelensége a jelenlegi európai és orosz színháznak és különösen érdekes szint képvisel a forradalom utáni színház útkeresésében.

tóig a Kis Színház vezető helyet foglalt el a társadalmi típusok és helyzetek ábrázolásában, sa nyugati irodalom klasszikus remekműveinek szinrevitelében, a Művész Színház a tiszta esztétikum felé törekedett. A társadalmi tartalom nem érdekelte többé azt az uj értelmiséget és általában azt az újgazdag közönséget, amely Moszkvában és Oroszország többi részében a tőkét termelte.

Akkori társadalmunk felső rétege gyorsan európaizálódott. Jellemző, hogy a Művész Színház a legelső európai színházak közé számított. A Művész Színház némileg eklektikus szlnpadesztétikai útkeresése során - amely a naturalista illuzionizmustól a Böcklin és Stuk szellemében fogant fantasztikumon át a nyugtalanító miszticizmusig terjedt - mindig hű maradt magához a művészethez. S a „tiszta" művészet keresése közben nem vált haszontalanná vagy jelentéktelenné; a színház nem abban látta feladatát, hogy a napi szenzációkra reagáljon, s nem abban, hogy az eleven valóságot mutassa be, hanem a szépséget, a kifinomult hangulatokat kereste.

A Művész Színház felvirágzásának idején az orosz közvélemény húzódozott a világos társadalmi állásfoglalástól; az élettől távol álló, úgynevezett örök kérdések izgatták, kifinomult filozofálgatásba mélyedt. Mindennek eredményeként a Művész Színház néhány olyan rendkívül ér- 53 -