Lunacsarszkij, A. V.: Viták és kritikák - Korszerű színház 80-81. (Budapest, 1965)

Gogol Revizora és Meyerhold Revizora

Ezután némi törés következik: a „Finanszov ur" cimü kép nem tetszik nekem. Nem meggyőző. Talán tovább kellett volna menni és a tragikomikus népi bánat jelenetét ábrázolni. De Meyerhold nem ment el eddig. Az altiszt jelenete igen durvának hat. Szerintem ezen változtatni kellett volna. S ismétlem, az egész nem eléggé eredeti. Nincs elég lendület ebben az igen erőteljes jelenetben, amely még sohasem csendült fel a szinpadon gogoli erővel.

Sokkal jobb az „Áldás" és kitűnő az „Álmodozás Pétervárról". Ez egyike a legjobb képeknek. Meyerhold bőségben ontja a néző szeme elé az étkeket: a kisvárosi uraságok hitvesei jóllakva, petyhüdten és önelégülten terülnek el az Ínyencségek halmai között és jövőjükről álmodoznak. S ekkor valószinütlen élességgel kirajzolódott előttem az, amit eddig sem A revizor olvasása közben, sem a darab előadásain nem éreztem; feltárult előttem, hogy Gogol a kisebb hivatalnokokról szóló szatírán keresztül nagyobbat ütött, az egész terpeszkedő Oroszhon kéjelgő és falánk életfelfogását ostorozta.

Mi rejlik a burzsoá világ taszitó megfogalmazásának mélyén? - A leplezetlen, cifrázatlan zabálás, falás. Uszpenszkij és Scsedrin a következő szavakkal határozta meg a bubánatos orosz szimfóniát: zabálni, női testeket szorongatni, maró szavakkal gúnyolódni a közelállókon, lábbal tiporni őket, önfeledten hajbókolni a feljebbvalók előtt abból a célból, hogy jogot szerezzünk a még bőségesebb zabálásra, még kíméletlenebb eltiprásra - e felé taszit a hivatalnoki szamárlétra világszemlélete, a kereskedő szamárlétrájának világszemlélete és kevés kivétellel maga a társadalom is.

Meyerhold ezt a jelenetet flamand kerekdedséggel,

18

Jordaens-i bőséggel * árasztja el, az olvadt vaj mintegy patakként mossa körül a gazdagok szigetét, ahol a polgármester, feleségével együtt elterpeszkedik a gyümölcsök, egész sonkák és vágott baromfik halmai között, és érzéki- 50 -