Lunacsarszkij, A. V.: Viták és kritikák - Korszerű színház 80-81. (Budapest, 1965)

Gogol Revizora és Meyerhold Revizora

ban - miért nem állítható ugyanez a követelmény a szinházi ujitó művész elé is?

Meyerhold uj megoldásai közül nem egy teljesen indokolt - igy például Oszip is. E figura ugyan a régi Revizor-előadásokban gazdagabb, a rendező sokat húzott szerepéből, amely igy jelentéktelenebb lett. Ennek ellenére azonban a pétervári iskolát megjárt agyafúrt falusi fickó alakja rendkívül érdekes. Meyerhold, mint mindenütt, itt is elkerülte a monológot és igen kedves, intim kettőst teremtett Oszip és egy kocsmai kiszolgálólány között, s teljes mértékben hitelessé tette az idős Oszip szájából sután hangzó szavakat arról, hogyan lehet egy kapualjba besurranni bérkocsival. Oszip fiatalsága bizonyos pikantériát kölcsönöz a polgármesterné kedveskedéseinek; a népi egészségnek ez az egyetlen darabbeli képviselője időnként nyeritésszerüen el is neveti magát - általában hallatlanul érdekes és sajátos Oszip-változatot látunk a színpadon, amelyért köszönetét kell mondanunk a rendezőnek, bér nem tudom, hogy más színház is hajlandó lenne-e félreállitani a derék, jó öreg Oszipot, amelynek a tradíció fényétől besugárzott alakja szintén kitűnő.

DobcsinszkLj és Bobcsinszkij alakja ugyancsak átalakuláson ment át. Az ő variánsukat is pompásnak tartom. Néhány kritikus sajátos keserűséget, a düh árnyalatát észlelte e vidéki figurákon; én semmi ilyet nem láttam. Â Meyerhold teremtette komikum a következőkön alapul: a sietős és kapkodó modor helyett - amelyre egyébként nemigen ad indokot a bágyadt vidéki városka lassú, vontatott élete - a rendező rendkívül ráérős mozdulatokkal és beszéddel ruházza fel e hőseit. Olyan emberek ezek, akik mindent körülményesen megbeszélnek, minden magyarázatot Idámtól és Évától kezdenek. És nem tudom, hogy ehhez a Gogol-adta kifejezőerőhöz mi illik jobban - a sietségtől fuldokló modor vagy az a rendkívül körültekintő,vontatott, a hallgatókat szinte kínzó beszéd, amellyel Meyerhold ru- 43 -