Lunacsarszkij, A. V.: Viták és kritikák - Korszerű színház 80-81. (Budapest, 1965)

Gogol Revizora és Meyerhold Revizora

házzá fel figuráit. Egyáltalán nem értek egyet azokkal, akik szerint Dobcsinszkij és Bobcsinszkij alakja nem hiteles igy. A színdarabban Dobcsinszkij és Bobcsinszkij két clown-szerü figura. Gogol talán sehol nem rajzol ilyen torzképet, mint e két alakban, s én először épp Meyerholdnál láttam meg bennük a reális, eleven embereket.

Se szeri se száma azoknak a sikeres, „fordított" megoldásoknak, amelyeket Meyerhold az eleven, friss változat során létrehozott. Akadnak azonban félrefogások is. Ilyen például a polgármester alakja.

Sztarkovszkij nem játssza rosszul szerepét és befejező jelenete valóban nagyerejü. De valahogyan maga a típus nem meggyőző. Meyerhold mindvégig nem bízik eléggé a polgármester szövegében, mindvégig kissé háttérbe szorítja a cselekvéssel. Az első felvonásban a polgármester monológját az orvos sürgése-forgása, manipulációi kisérik, amelyek elvonják a figyelmet a fő cselekménytől; a rendezés itt hisztériás-neuraszténiás figurának ábrázolja a polgármestert, erről azonban később megfeledkezik, másrészt pedig ez az ábrázolásmód aligha illik ehhez a vastagbőrü típushoz. Általában nehéz megállapítani, miféle ember is ez a polgármester, milyen is a múltja. Nézetem szerint ebben az értelemben alakja nem is befejezett, s rendkívül érdekes lenne megkeresni azt az izes figurát, amely eltér a hagyományos fajankótól.

Szóval - keresni keresték ugyan a megoldást, de rátalálniuk nem sikerült.

5« Az előadás logikája

Meyerhold előadásában miszticizmust találtak. Hiszen valóban, akinek a kása megégette a száját, az az aludttejet is fújja. Még hasonmásokat is találtak! Miután elolvastam néhány recenziót, kétkedő kíváncsisággal mentem el megnézni, hogyan mutat be előttünk B. E. Meyerhold, a- 44