Lunacsarszkij, A. V.: Viták és kritikák - Korszerű színház 80-81. (Budapest, 1965)

Gogol Revizora és Meyerhold Revizora

Anna Andrejevna toalettje azokhoz a bájos képekhez hasonlít, amelyeket Kusztogyijev a kereskedői világ jólétéről és bőségéről festett, ennek ellenére művészileg nem indokolt, hogy egy kis vidéki városban, egy kiskaliberű hivatalnok felesége ilyesmit hordjon. Érdekesebb lett volna, ha Meyerhold törekvéseinek egy részét nem ilyen esztétikai cukrozásba fekteti. Ez a rafinéria ugyan ragyogó, s kétségtelenül elbűvöli a nézőt, de önmagában kévést Nem szabad a szemet pusztán érzékletes örömökkel traktálni. Anna Andrejevnát a rendező e ruhákon kivül is a legkülönfélébb hatásokkal az előtérbe hozta és ezzel bizonyos mértékben lerombolta az előadás belső arányait. E kritikai megjegyzésnek nem tulajdonitok különösebb jelentőséget, és ismétlem, a valódi holmiknak kellékek helyett való alkalmazása kitűnő ötlet és Meyerhold kitünően él is ezzel az ötletével.

4. Minden fordítva van

A kritikát és a közönséget megbotránkoztatta, hogy Meyerhold lerombolta, durva kézzel „megtörte" A revizor előadásának hagyományait. Néhányan egyenesen úgy vélekednek, hogy mindent fordítva csinál: azt mondják például, hogy Oszipnak öregnek kell lennie, Meyerholdnál pedig fiatal. E logika szerint Hlesztakovnak idősnek kellene lennie, Meyerhold mégsem öregitette meg.

Természetesen nem arról van itt szó, hogy Meyerhold mindent épp megfordítva akart csinálni, hanem arról, hogy szét akarta rombolni a hagyományt és teljesen friss/ újszerű változatra törekedett. Ez természetesen minden nagy művésznek jogában áll.

Zenei kritikánk teljes joggal követeli, hogy a> klasszikusok zenéjét, beleértve Beethovent is, művészeink uj, korunknak megfelelő tolmácsolásban szólaltassák meg szólóhangszeren, kamarazenében és nagyzenekari előadás- 42 -