Lunacsarszkij, A. V.: Viták és kritikák - Korszerű színház 80-81. (Budapest, 1965)
Gogol Revizora és Meyerhold Revizora
válást kérjük számon. Mert hiszen ha még a Kis Szinház is /amelyre pedig ez a követelmény jogosan hárul/, a régi stilusu előadások mellett újszerű darabokat is hoz, menynyire képtelen ötlet, hogy annak a színháznak tiltsuk meg a fantázia bátor szárnyalását, amely teljes egészében laboratóriumi, kísérletező jellegű szinház! Még megérteném azt, ha az ujitások társadalmunk konzervatív elemeit háborítanák fel, de ha kommunistáktól hallok olyanokat, hogy: „már megengedjék, ez botrány, ez nem az igazi Gogol" - akkor valóban vállat kell vonni és be kell ismerni, hogy ugyanabban a fejben megférhet egymás mellett a forradalmi politika és az esztétikai kispolgárság. Ha az „igazi" Gogolt akarják, akkor menjenek abba a színházba, amelynek feladata, hogy az önök által ismert Gogolt adja, de Meyerholdhoz a mai Gogolért menjenek,azért a Gogolért, aki tudatunk bonyolult felületű tükrén verődik vissza. Más kérdés, joga volt-e Meyerholdnak ahhoz, hogy a Gogol által elvetett változatokat felhasznál ja? Ezt mondják nekünk: Gogol tudta,miért veti el egyikmásik változatot, minek hát felidézni őket? Nos, Gogol elégette a Holt lelkek második kötetét és tudjuk, hogy ezt az ellenséges környezet hatására tette. Ki kezeskedhet azért, hogy Gogol nem tépte-e szét egyik-másik változatot, nehogy túlságosan megbotránkoztassa a kényes pétervári hivatalnok-közönséget? Ki kezeskedhet azért, hogy a cenzúrával kapcsolatos meggondolások nem kötötték-e? Hamarosan megláthatjuk a Borisz Godunovot úgy, ahogyan Muszorgszkij elképzelte. Tudjuk, hogy ez a zseniális művész beleegyezett abba, hogy a mesteri tudásu Himszkij-Korszakov megformálásában kerüljön elénk; de nagy kérdés, hogy az eredeti Borisz nem vesztette-e Így el titán! erejének háromnegyedét. Véleményem szerint Meyerhold variációi nem jelentenek uj felfedezést és teljes mértékben el tudom képzelni,- 39 -
