Lunacsarszkij, A. V.: Viták és kritikák - Korszerű színház 80-81. (Budapest, 1965)

Gogol Revizora és Meyerhold Revizora

hogy A revizor eredeti szövege jobban tetszhet Meyerhold szövegénél; ennek ellenére mindazok a mondatok, amelyek a színpadon elhangzottak, frissek és szórakoztatóak, gogoli mondatok, amelyeket élvezettel és örömmel hallgathattunk.

5. Az előadás stílusa

Az előadás stílusának legnagyobb erénye a meghökkentő művészi kiforrottság. Még a legjobb előadásoknál, a legjobb színházakban is gyakran érezhetjük, mennyire kiforratlan, befejezetlen a színpadi képhatás. Gyakran láthatunk hatalmas színpadot, amelynek egyik sarkában folyik a párbeszéd. És ha figyelmünket erre a sarokra összpontosítjuk, akkor minden egyéb egyszerűen kiesik, ugyanakkor azonban mégis látókörünkön belül marad és zavaróan hatol be tudatunkba. Ha tekintetünk elkalandozik a képnek mint művészi alkotásnak egészén, figyelmünk elterelődik a cselekményről. Arról már nem is beszélek, hogy a színészek szinte kivétel nélkül /ez ellen küzdött a konstruktivista színház/ csak a hatalmas színpad egy részét használják ki s annak öthatoda kihasználatlanul tátong. A rendezés ritkán ér el olyan tökélyt, hogy minden szereplőt, köztük az adott pillanatban szótlan figurát, s minden fej-, láb- és kéztartást általános kompozícióba foglaljon. A kép, helyesebben a szines metszet csak akkor jó, ha a szinek minden vonala egységes egészet alkot. A művész egy pontot sem tesz ki anélkül, hogy az egész kompozíciót figyelembe ne venné, mint ahogyan a zeneszerző sem ir le egyetlen hangjegyet sem a legpontosabb művészi matematika számításba vétele nélkül.

Ezt érte el véleményem szerint hihetetlen mértékben Meyerhold is Revizorában. A nagy színpad az esetek többségében betöltetlen marad /bár néhány jelenetben felhasználják, de akkor sem tart igényt érdeklődésre/. A színpad hatalmas félkör, politúrozott fából, ajtókkal. A cselekményt