Lunacsarszkij, A. V.: Viták és kritikák - Korszerű színház 80-81. (Budapest, 1965)
Meyerhold színháza
tális realizmus egyik alapja annak a színháznak, amely felé Meyerhold nagy léptekkel halad. Ez azonban kevés. A forradalom bátor. Szereti mindazt, ami uj, ami szines. A hagyomány nem fonja körül, mint a régi szinházi embereket, s ezért szivesen veszi, a realizmus szélesebb körű értelmezését. Elfogadja a fantasztikus hiperbolát, a karikatúrát, a különböző torzításokat, amennyiben e torzítások nem állanak egy olyan, tulajdonképpen mindenki számára ismeretlen, elképzelt cél szolgálatában, mint amelyet a futurizmus tűzött.maga elé. Ha egy bizonyos társadalmi vonás hatásos feltárásához az szükséges, hogy e jelenséget reális megjelenési formájától elütően ábrázoljuk, de úgy, hogy az eltorzított és karikaturisztikus képmás éppen azt tárja fel, ami a jelenség tisztes álarca mögött rejtőzik, úgy ez a módszer, természetesen, mélyen realisztikus. Meyerhold, aki bejárta a képzeletszerü szinház - azaz valójában a feltételességektől mentes szinház - iskoláját, mindenkinél jobban kiegészítheti palettáját e színekkel, amelyek lehetőséget nyújtanak arra, hogy a valóságot még az igazi életnél is életizübben ábrázolja. Azok a feladatok, amelyeket Meyerhold most maga elé tűz, lényegében országunk minden szinháza számára megoldandók. Az ország követelményeinek ilyen szellemű elsajátítására törekszenek a színházak és a szinházi dolgozók. De miután minden színháznak más a múltja, a sorsa, belső irányzata és müvész-kollektivája, e közös feladatok mindegyikükben másként fejeződnek ki. Meyerhold szinháza mai profiljában rendkívül tisztáin és hatalmas erővel fejezheti ki az előttünk álló forradalmi feladatokat. Nagyra kell becsülnünk Meyerhold színházát, a forradalom szülöttét. Közvetlenül is elgyönyörködhetünk művészetében, de e szinház ezenfelül igen érdekes mutatója a forradalmi művészet történelmi fejlődésének is. /1926/ /
