Lunacsarszkij, A. V.: Viták és kritikák - Korszerű színház 80-81. (Budapest, 1965)
Meyerhold színháza
érdeklődéssel arra gondolnak, hogy vajon a kommunista ut-e az egyetlen, amelynek segítségével az ingoványra tévedt Németország helyzetéből kilábalhat? Ezért kísérik Németországban különös figyelemmel építésünk útjait és elágazásait. De a politikai érdeklődésen túlmenően még azok is érdeklődéssel figyelik, milyen aj formát ölt egy haladó színház, egy valóban korszerű színház, korunknak, a hatalmas világforradalomnak kifejezője, akik úgy vélik, hogy Németország számára évszázadokra járhatatlan az „orosz ut", de szeretik a színházművészetet. Ez az érdeklődés törvényszerű. Nekünk magunknak is ugyanilyen eleven érdeklődéssel kell kísérnünk Meyerhold színházát. Ha Meyerhold teoretizál, ez ritkán meggyőző; elméleteinek nagyobb része egy olyan professzornak, vagy fél-professzornak erőfeszítése, aki a rendezői önkény számára óhajt alapot teremteni. De ha csak felületesen is megismerkedünk Meyerhold színházának tevékenységével, hamarosan kiderül, hogy itt az elmélet a legérdektelanebb rész, hogy a „bi(mechanikához" hasonló müszavaoskák teljesen másodranguak. A felületes megfigyelő számára úgy tűnhet, hogy ez a hallatlanul tehetséges, kifejező, az újítások keresztülvitelében hallatlanul következetes rendezői önkény mindenen eluralkodik. Nem tartozom azok közé a marxisták közé, akik osztályhelyzettel, sőt gazdasági alappal óhajtanak alátámasztani egy Ivan Ivanovics kontra Ivan Nyikiforovics-fajta Q vitát. * A művészeti élet tényei és részlet-tényei csak közvetetten, vagy pedig csupán jelentéktelen mértékben fejeznek ki alapvető társadalmi változásokat. De a tény társadalmi fontossága éppen a társadalmi alaptól való függőségében rejlik. Meyerhold színházának figyelmes tanulmányozása sorén el kell ismerni, hogy az igazgató-rendező látszólagos önkénye valójában mélyen fekvő és törvényszerű függvénye a forradalom fejlődésének. Ez a kapcsolat, amely Meyerhold 26 -
