Lunacsarszkij, A. V.: Viták és kritikák - Korszerű színház 80-81. (Budapest, 1965)

Meyerhold színháza

színháza és a forradalom között fennáll, igen egyszerű, mondhatnám primitív. Lényege Meyerhold részben tudatos, részben ösztönös érzékenységében rejlik.

Vannak úgynevezett meggyőződéses emberek: a társadalmi környezet meghatározott formába önti őket, amelyben azután megdermednek. Ha a társadalmi környezet megváltozik, vagy sutén téblábolnak benne, vagy tönkremennek. Vannak viszont olyan emberek, akik rendkívül érzékenyek a környezet jelenségeivel szemben, meggyőződésük változékonynak hat, elméleteik szemre nem az általuk levont következtetések logikai menete szerint változnak, hanem bizonyos hirtelenséggel; de változékonyságuk magának a környezetnek változékonyságát fejezi ki.

Ha az ilyen változékony természet passziv, akkor egyszerűen az alkalmazkodás jelenségének lehetünk tanúi, ha viszont aktiv, akkor a környezetre való érzékeny reagálás bizonyos uj tipusu funkciót tölt be: az ilyen emberek a változó környezet kifejezői, néha pedig /mint az adott esetben/ közreműködő erőivé válnak.

Többé-kevésbé normális időkben, amikor a társadalom nem változik ugrásszerűen, aránylag könnyen követhetők a „divatok" és aránylag fájdalommentes a velük szembeni ellenállás. De a forradalom mindent megrendítő ugrás. A régi szétrombolása itt gyötrelmes folyamat és az alkalmazkodás temperamentumot, ujitó szellemet követel meg, amely pedig csak a nagy tehetségeknek sajátja.

Valamikor talán még tanulmányt irhatok a színházakról /vagy talán még inkább korunk művészetéről/ és arról, hogy forradalmunk történetének mely sajátosságaival magyarázhatók a művészetünkben észlelhető változások, most azonban csak Meyerhold színházáról beszélek, s itt is csupán a kérdés általános körvonalait huzom meg.

A forradalom előtti és a forradalmat közvetlenül megelőző kor sem volt különösen nyugodt. Az Ízlések változása akkor is eléggé viharosan ment végbe. Az ország leve- 27 -